Sárospataki Füzetek 8. (2004)

2004 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Fekete Csaba: Bullinger és hazánk

Bullingerés hazánk

másik református kollégium tőszomszédságában, Pápán hunyta le a szemét, örökül hagyva fiára a Heide Ibergi Káté és az Imádkozó könyv kiadását.

Az óvári prédikátor személyesen ismerte Buliinger Bécsben tanuló fiát, ő maga is Bécsből írt az apának, ahol nyomtató felszerelését is megszerezte, és a korábbiakhoz hasonlóan eligazítást kért. Levelének egyes pontjai igen hasonlítanak a már megismertekhez, mintha ismételnék azt, amit Fejérthóy már korábban írt Bullingemek és kérdezett a zürichiektől. Ennek nem az lehet az oka, hogy személyesen ismerték egymást (ez sem lehetetlen) és egyformán látták a helyzetet, hanem inkább az, hogy az ország nyugati felében ez volt az, amit általában a protestánsok tapasztaltak, és amire nem tudtak jó megoldást találni. 1557. október 26-án tudatta Huszár Gál arról Buliingert, hogy a török milyen szörnyű pusztítást művelt. Mégis, kedvez az Evangéliumnak, a reformáció ügyének, el-elmegy istentiszteletre, fennhatósága alatt jobb a protestáns prédikátornak, mint ott, ahová Oláh Miklós püspök keze elér. Kérdései és kérései:

1. A második házasságot vitassák meg: hogyan igazítsák el azok dolgát, akiknek hitvesét elhurcolta a török?

2. Kálvin és Bullinger műveinek igen nagy hatása van Magyarországon; a szertartási zűrzavar helyett egységes istentiszteleti rendtartás kellene. Ezért írassa le a zürichi liturgiát példának.

3. Intse Melanchthont, hogy az úrvacsora kérdésében valljon színt

Nem tudunk arról, hogy Buliinger igyekezett volna színvallásra bírni Melanchthont, hisz mindketten azokhoz tartoztak, akik nem szítani akarták az ellentéteket, nem munkálkodtak a reformáció irányainak elkülönülésén és külön felekezetekre szakadásán, hanem szerették volna áthidalni a töréseket. A házasság kérdését sem terelte szigorú egyházjogi szankciók medrébe. A szertartási kérdésekben sem igyekezett a zürichi példa szigorú követésére bírni másokat, erre később visszatérünk.

Régi idők óta el szokás mondani, hogy egészen a puritanizmus magyarországi térhódításáig és az ellenreformáció idejéig két hatás határozta meg a református istentiszteletet: a Zwingli és Buliinger vonalát jelentő helvét teológia liturgiái hatása, és az erős magyar hagyományú középkori esztergomi rítus. E kettő ötvözése helyett számolnunk kell azzal, hogy döntően érvényesült egy harmadik irány: a Pfalz (Palatinatus) protestáns fejedelemségében, a Heidelbergi Káté földjén kialakult szertartásrend. Buliinger magyar kapcsolatának, Huszár Gál leveleinek volt az eredménye, hogy megíratta és elküldte Magyarországra, ha nem is a Zürichben gyakorolt részletes istentiszteleti rendtartást, vagy pontos rubrikákat tartalmazó ágendát, amilyen ott sem volt, hanem az ezekkel kapcsolatos vélekedés megfogalmazását, amelynek megfogalmazását Ludwig Lavaterre bízta: De ritibus et institutis ecclesiae Tigurinae opusculon (Zürich, 1539). Ezt küldte el Magyarországra. Ez azonban a kérő Huszár Gál vélekedésére nem hatott semmiben, neki a szertartás lutheri típusú rendjének magyarítását köszönjük, graduálja (Komjáti, 1574) az óprotestáns idők egyedülálló liturgikus forrása. De példaként az eltérő nézetek összefogásának és a

13