Sárospataki Füzetek 8. (2004)

2004 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Fekete Csaba: Bullinger és hazánk

Bullingerés hazánk

hitvallását, de volt Bucertől is ajánlása. Mindkettőjük hitvallását magánál tartotta; e2eket Melanchthonnak is odaadta. Útjainak és nézeteinek híre járt, az ortodox lutheránusok megvádolták Luther előtt, hogy rajongó. A magyar diák Bullingerrel való kapcsolata éppen arra az időre esett, amikor az idősödő Luthert föltüzelte környezete, ezért ő két évvel halála (fl546) előtt igen gorombán megtámadta a svájciakat Kurses Bekenntnis vom Abendmahl című munkájában. Ez 1544-ben jelent meg, egy év múlva a zürichiek megfeleltek rá, ezzel aztán véglegesült a protestantizmus két ágra szakadása. Hogyan viszonyult ehhez az érdeklődő magyar diák és a neki válaszoló Buliinger?

Buliinger nem csak egy érdeklődő, ingadozó véleményű diáknak válaszolt, hanem a török iga alatt nyögő magyarországi gyülekezetek nézeteire és a reformáció folyamatán akart segíteni az úrvacsoratan megfogalmazásával. Hangoztatta, hogy nem ismer egyházat, amely az őskeresztyén egyház gyakorlatát és az Írás tanítását jobban követné, mint Zürich. Az úrvacsorái jegyek átlényegülésének (transsubstantiatio) egyesek csak az elnevezését vetik el, nem a hiedelmét Az Apostolicumra hivatkozva mondta ki, hogy nem testileg van jelen Jézus Krisztus, hanem a hívők lelkében munkálkodás által. Megváltónk halálára emlékezünk, dicsőítjük őt és hálát adunk; a hívőnek a látható jegy az üdvösségről való bizonysága. Zünch hitvallásának kialakulása és Buliinger levélbe foglalt fejtegetése párhuzamos csapáson haladt, így a magyar kapcsolatok is hatottak a zürichi reformátor nézeteinek megformálására.

Visszaútján Melanchthonhoz, miután a lutheri ág egy másik érdekes képviselője, Brenz látta vendégül - hazánkban az úrvacsora értelmezésében az ő nézetei is jelen voltak —, Józsa deák elvesztette Buliinger levelét, amely azonban végül mesébe illő módon megtaláltatott, tehát Melanchthon nem csak szóban értesült Luther támadásáról, amelyet neki is keserűen elpanaszolt Buliinger.

Folytatásként írt levelében Makarius kéri Istent, ajándékozza meg az úrvacsora igaz értelmével, mert bár szorgalmasan átolvasta Buliinger könyvét, mégis csak kételkedik tanítása helyességében. Buliinger válaszában hangsúlyozza, hogy a lelkiképpen való élés, a kenyér és bor jegye és szentsége jelképe az Úr testének és vérének (signum, symbolum, sacramentum, figura et memoria corporis et sanguinis Dominici). Már korábbi levelében is elutasította az eretnekségeket, közöttük az ubiquitas tanát (azt, hogy Krisztus valóságosan és testileg van jelen a kenyérrel vagy a kenyérben, vagy a kenyér alatt — ez a lutheri tan foglalata), most ezt határozottabban ismétli. Ettől a tévúttól is óvja Józsa deákot.

Józsa deák ekkor abbahagyta a levelezést Bullingerrel, nem vállalt pré- dikátorságot sem, nevelősködött, udvari ember lett Magyarországon. Gondolhatjuk, hogy nem ő volt az egyetlen tanult és tehetséges ember, aki igyekezett személyesen megismerkedni a jeles irányzatokat tartalmazó könyvekkel és azok képviselőivel is, aztán (talán nem tipikusan) amolyan megélhetési protestáns maradt, az úrvacsoratanok változatai között ingado9