Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Fekete Csaba: Bullinger és hazánk
Fekete Csaba zott, végül nem is tudott, de nem is igen akart dönteni, illetve megelégedett a hazulról magával vitt nézetekkel vagy kétségekkel, megmaradt a közvetítő, vagy középúton haladó Melanchthon-féle úrvacsoratan mellett Ez a kalandos életű, európai műveltségű magyar diák képviseli a hazai reformáció egy olyan oldalát, amellyel szintén meg kellett küzdeniük a hitvalló prédikátoroknak, mert az ingadozás és szemléletváltás megjelent olyan nagy formátumú emberek életében is, mint Heltai Gáspár, és sokszor kiütközött a pártfogó urak, a kollégiumok patrónusai, a nyomdákat fenntartók életében is, az ellenreformáció az ilyenekre építhetett. Makarius a Comedia Balassi Menyhárt árultatásáról (1569) című híres munka jellemzése szerint urának cinikus tanácsadójává vált; Bornemisza Péter pedig úgy ismerte, hogy kapzsi volt és spiritualista tévtanokat terjesztett. A lelkiismeretlen kalandorság valóban nem hiányzott belőle, és mégis, ilyen ingadozó nádszál létére is magára haragította élete végén az egyházi és világi urakat azzal, hogy evangéliumi meggyőződéséhez hű maradt a már nekilendült erőszakos ellenreformáció idején. Belényesi Gergely 1543-ban ment Párizsba a váradi káptalani iskola neveltjeként, tehát már felnőtt korában, azaz egyrészt felszentelt római katolikus pap lehetett, másrészt tudós humanista volt, aki azután Straßbourg városában Kálvinnal és környezetével megismerkedett. 1544-ben magának Calvinnak volt a vendége Belényesi Gergely Genfben. Az ő személye az első, aki által hitelesen elmondhatjuk, hogy ettől kezdve már volt valamilyen kapcsolata magyarokkal is Genf reformátorának. Buliingerrel személyesen nem találkozott Belényesi, de híre elérte; tekintélyes és fontos személyként kellett őt értékelnie, ha ismeretlenül 1545. április elsején, mikor Franciaországból hazafelé indult, levélben tudósította a török újabb magyarországi pusztításairól, és kérte, hogy a zürichi egyházzal együtt imádkozzék a magyar keresztyénségért és a sokat próbált magyar népért Isten „enyhítse azt a hatalmas büntetést, amely alatt sok év óta sínylődik Krisztusnak Magyarország megmaradt részein élő egyháza”- A svájci reformáció és hazánk kapcsolatait általánosságban jellemzi, hogy nem egyetlen, hanem több vezető személyiség, lelkész vagy professzor neve bukkan föl egymás mellett vagy egyszerre, így vagyunk Buliingerrel és Kálvinnal, akiket eleinte többnyire együtt emlegettek. Másokat is felhozhatnánk példának, hisz a magyarországi helyzetről külön könyv is megjelent Zürichben: Vom uffgang dess mer Gottes by den Christen in Ungern, so den Künkén underworffen sindt (1550). Kiadója Wolfgang Musculus (1497—1563), akit szintén körülvettek a magyar diákok, ismereteit részben az utazó diákoktól szerezhette. Jó volna tudnunk, mit és hogyan hasznosított a tanúimányútján megismertekből itthon Belényesi, de a hazai működésének emlékei megsemmisültek, és ez is tipikus sorsa az európai tanulmányúton föltűnt tehetséges és kiválóan képzett magyar prédikátoroknak: Itthon a Wittenberget, Genfet, Baselt, Zürichet, Heidelberget és a többi protestáns egyetemet megjárt 10
