Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Fekete Csaba: Bullinger és hazánk
Fekete Csaba Pápa kollégiuma »alapításának« (inkább reformálásának) éve 1531 volt Buliinger életében is a nagy fordulópont: Zürichben ekkor választották meg a csatában elesett Zwingli utódának. Eleinte ő volt a helvét reformáció vezéralakja, ökumenikus kapcsolóként és fókuszpontként működött Európára kiterjedt levelezése révén (élete végén ennek nagyságrendjét Zsindely Endre több mint 13.000-ra becsülte). Vezető lelkészi megbízatásának már első éveiben is tudott hazánk és a magyarországi reformáció folyamatáról, a svájciak nézeteinek megismertetése érdekében munkáit Johannes Honterusnak is elküldte. Hazánkkal kapcsolatban mindvégig a török hódítása maradt a fő kérdése, meg a magyar protestánsoknak a török hódoltságbeli sajátos helyzetéből következően a házasság, illetve a pápistákkal való együttélés, avagy vallási villongások. A ránk maradt írásos emlékek szerint Buliinger tudott arról 1534-ben, hogy Szapolya kiszorította Ferdinándot, és hamar eljutott hozzá az a hír is, hogy 1541-ben Buda elesett. Néhány személyre szűkítve tekinthetjük át a kapcsolatok történetét, összetett, kuszáit és alig tisztázható voltát. Olyan személyek ők, akikről maradt több vagy kevesebb adat, amely valamelyest magyarázza egyházunk szinte azonnali csatlakozását a második helvét hitvalláshoz Két Svájcban tanult diákunkról lesz szó a következőkben, ezek: Józsa deák meg Belényesi Gergely, akik közül csak az utóbbi lett prédikátor. Majd egy kancelláriai tisztviselő, Fejérthóy János említhető legtöbb tanulsággal. Fontos pozíciót vállaló hazai prédikátoraink is ápolták a zürchiekkel formálódó összeköttetést, ilyenek jelképe lehet Huszár Gál; és volt folytatója ennek a kiteljesedő kapcsolatnak a reformáció első évszázadát követő időkben is, ezeket jelképezze közöttünk Szenei Molnár Albert Józsa deák 1544-ben kezdett Buliinger levelezni Bódog Józsával. A magyar diák elegáns görög nyelvű levélben mutatkozott be és vázolta, miért óhajtja Zürich reformátor lelkészének megismerését: ,/ízért jöttem, hogy a Ti egyházaitokat meglátogassam, mert ezekről sokan sok mindent fecsegnek össze, olyanokat, hogy itt a Krisztus testének és vérének kiszolgáltatása helytelen. Én azonban ezt nem hittem el. Most, hogy már kegyes könyveiteket elolvastam, személyesen akartam megismerkedni az úrvacsora helyesebb értelmével. Kegyességedre és vendégszeretetedre hivatkozva kérlek tehát, írj össze részemre néhány hitvallásos jellegű pontozatot, amelyekből valóban megismerhetem a Te őszinte és igaz hitvallásodat Krisztusnak az úrvacsorában való jeknlétéről.”Tnámi\Fk az 1540-ben Pesti József néven beiratkozott magyar diák akkor már negyedik éve tanult Wittenbergben. Hazulról hozhatta kételyeit, a helyes tanítás tisztázására való igyekezete ezt mutatja, mert akkortájt már itthon is vitatták Jézus Krisztus jelenlétét az Úrvacsorában. Józsa deák, avagy ismertebb humanista nevén Makarius József, hitvallási meggyőződése nem lehetett független attól, hogy Melanchthonnak kosztosdiákja volt és bizalmasa, és az ő ajánlásával ment el Buliingerhez. Straßburgban járva pedig Bucertől is megkapta annak 8
