Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Fekete Csaba: Bullinger és hazánk
Tanulmányok Fekete Csaba Buliinger és hazánk A Helvét Vallástételt tartó magyarországi ekklésiáic és JÓLTÉVÓK ADAKOZÁSÁBÓL ÉPÜLT MDCCCIII-TÓL MDCCCXVI-IG - így olvassuk a Debreceni Református Kollégium épületének homlokzatán. Sem akkor sem korábban nem Luther nevét vésték ide, pedig 1544-től Wittenbergben külön társaságot alkottak diákjaink, s a wittenbergi történelemszemlélet soká, Károlyi Gáspárnál, kortársai és utódai látásában egyaránt érvényesült Calvinus nevét sem akarták soha oda vésni, akinek hatása a svájci kantonok reformátoraival való megegyezés idejétől fogva érződött, tehát az után, hogy aláírták a Consensus Tigurinust (1549-ben — ebben az évben Sárospatak reformációja és kollégiuma is új határkőhöz érkezett, mert ide került Kopácsi István, aki megerősítette, mint a filippista nézetek menedékhelyét). Századokig senki nevét nem viselte semmiféle református intézmény, mert reformátusságunk azt jelenti, hogy helvét hitvallásúak voltunk. Ma is azok volnánk. Kollégiumaink meg Zürich, Basel, Genf kapcsolatában találjuk eme jelenség értelmét, előzményeit. Ez pedig elválaszthatatlan Buliinger személyétől. Mégsem jutott eszébe kollégiumaink szellemi arculatát formáló nagyjainknak, hogy homlokzatra kerüljön a neve. — Nem az hát az igazi kérdés ezen az évfordulón sem, hogy legyen-e Buliinger sikátor Egerben és rendezzünk-e évfordulókon az ifjúságnak Buliinger—bulit. Nem, mert Buliinger és hazánk között hitvallásos és reformátori kapcsolat volt. Miként marad ez élő és ható a jövendőben? Hogyan marad érvényben az évforduló elmúltával hitvallásunknak nem a betűje, hanem a szellemisége? A kapcsolatoknak van láthatatlan, alig ábrázolható oldala. Buliinger munkáit már korán és széles körben használták (legalább tizenöt művét), természetesen nem egymagában az övéit, hanem a többi svájci és német, azaz különféle irányzatú teológusok könyveivel együtt olvasták, jegyzetelték az ő bibliamagyarázatait és prédikációit. A reformáció első-második nemzedéke vitairataiban is állandóan merített Buliinger hozzánk eljutott könyveiből, de ennek a hatásnak a pontos mértéke eldönthetetlen, mert a dokumentumok legnagyobb része elpusztult, a sokat használt könyvek pedig vészek és tragédiák nélkül is elkoptak az egymást váltó nemzedékek kezén. Az egri protestáns napokon elhangzott előadás szerkesztett változata. 7
