Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 1. szám - MÚLTUNK - Benke György: Benke Imre beszámoló levele Amerikába érkezéséről
Benke György akik segítettek a kofferomban a ruháimat még jobban összegyűrni, mint ahogyan volt. Még a kekszes dobozomat is ki kellett nyitnom megmutatni nekik. Mikor aztán ők elengedtek, végre örültem, hogy megszabadultam a hatóságoktól és szinte fellélegeztem és siettem ki a kijárat felé. Pedig itt kezdődött csak a hadd el hadd. Még mindig nagy tolongás volt, és kerestem Vincze Károly ölelő karjait, hogy legalább az egyik csomagomat belé helyezzem, mert már szörnyen fáradt voltam, az egész napi izgulás roppant elgyöngíti az embert. De bizony nem láttam én ismerőst. Az utasok, akiket ismertem, már jóval előttem leszállótok, és elmentek. Hát csak vártam-vártam; a karom már majd leszakadt, hát letettem egy kicsit, meg felvettem. Kinéztem elől az utcára ebből az óriási hombárból, hát látom, hogy hogyan nyüzsög a tömérdek autó az utcákon, meg a villamosok, meg a vonatok, a házak között, házak felett iszonyú magasságban; az utca végén meg már ott tornyosodnak a felhőkarcolók. Nekem meg csak 25 cent volt a zsebemben. Ha csomagom nem lett volna, hát nekivágtam volna az útnak Perth Amboyba, reggelre biztosan odaérnék, de így ki sem mertem mozdulni a hombárból, hiszen olyan egyszerre pottyantam bele ebbe a fantasztikus forgalomba, hogy szemem-szám elállt. Még Pesten is csak most voltam először, mikor Amerikába készültem. New York meg a világ legnagyobb és legforgalmasabb városa. Egyedül ebben a városban annyi ember lakik, mint egész Magyarországon. Ott várakoztam 5 óráig, anélkül, hogy valami okosat tudtam kitalálni, amikor találkoztam egy ismerős arccal. A hajó egyik tisztje volt. Neki aztán elpanaszoltam, hogy hogyan állnak a dolgok, amire ő készséggel szedte elő az erszényét és rögtön telefonált Perth Amboyba. Igazán nagy kő esett le a szívemről, amikor aztán Vincze felhívott telefonon és mondta, hogy jön értem. 7 órára csakugyan beállított egy gyönyörű autóval és felpakolásztunk és jöttünk Perth Amboyba. Azt hiszem ott rögtön elaludtam volna az autóban, he nem lett volna mit bámulnom. Átmentünk a Hudson folyó alatt egy óriási alagúton, meg végig New Yorkon Perth Amboyig. Azon bámultam leginkább, hogy nem vettem észre mikor megyünk ki egyik városból, és mikor megyünk be a másikba. Annyira be van építve minden. Még most is bágyadt a fejem a sok új benyomástól és még most sem tudom egészen higgadtan leírni, hogy milyen is hát az az Amerika. Perth Amboyban aztán igen kedves fogadtatás várt Vincze Károlyéknál, másnap vasárnap már a templomban úrvacsorát is osztottam, és igen szépen bemutatott az egyházának Vincze Károly. Ellátogattunk azután Carteretbe, meg Trentonba is. Én szerdán érkeztem ide Philadelphiába. Ez is igen forgalmas. 3 000 000 lakosa van; majdnem négyszer olyan nagy mint Pest. Itt igen szép lakás várt. Itt mindenkinek van külön szobája. Ismeretlen fogalom az, hogy egy szobában többen is lakjanak. Vincze Károlyról kaptam kölcsön 5 dollárt és abból vettem magamnak papírt, tintát, tollat etc., szóval a legszükségesebb dolgokat. A mi pénzünkre átszámítva minden iszonyatosan drága. Még nem kaptam meg a dékántól a pénzemet, hát nem merek ebből a két dollárból most külde74
