Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 1. szám - MÚLTUNK - Benke György: Benke Imre beszámoló levele Amerikába érkezéséről
Benke Imre beszámoló levele Egy négyes kabinba kerültem, de csak három hely volt betöltve. így elég kényelmesen utaztam. Igaz, hogy csak éjszaka mentem le a kabinba, - nappal mindég a fedélzeten sétáltam, vagy ácsorogtam. De volt is mit bámulnom egész Gibraltárig. 21-én délután 4 órakor értünk Nizzába. Itt nem kötött ki a hajónk, hanem csak a horgonyt eresztették le a nyílt tengeren. Kis személyszállító gőzösökön jöttek a hajókra az utasok a partról. Nizza egy patkó alakú város. Középütt van a tengeröböl. Ez is nagyon szép volt. Innen visszafelé mentünk Nápolyig. Nápolyba értünk 22-én délután. Itt még a legtöbb ház romokban van a földrengés óta. Még a fentebb említett ruhaszárítási mód sem sokat csinosít rajta. Nápolyban állottunk vagy 3 óra hosszat, de nem lehetett leszállni, hát csak a fedélzetről bámultam szét. Innen keresztülhajóztunk a Földközi-tengeren Gibraltárba. Mindég jó időnk volt, és szerencsénk is, mert egyszer a naplementét is megbámulhattuk. Ez ugyanis ritkaság, mert bármilyen szép idő is van a tenger fölött, állandóan van valami ködszerű pára, ami a láthatárt elzárja. De most kedvező volt a szél is, úgy hogy ködmentes volt a tenger. A nap olyan óriásnak látszik, mint egy nagy üst. És vörös színű. Az ereje már elment, úgy hogy nem bántotta az ember szemét, ha belenéztünk. És ahogy merült bele a vízbe, szinte hallotta az ember a sistergést. A tenger sokáig piros színű volt azon a helyen. 24-én már megláttuk az afrikai partokat. Gibraltárba délután érkeztünk. Gibraltár tulajdonképpen egy óriási kiemelkedő szikla, amit az angolok úgy kiépítettek és össze-vissza csiszoltak, hogy egy hatalmas várhoz hasonlít az egész. Itt pihent az angol hadiflotta. Vagy 40-50 óriási hadihajó. Rettenetes hosszú ágyúcsövekkel. Olyan szűk kis kapucska van a kikötőben, hogy egyeden hadihajó meg tudná védelmezni. Mégis vagy nyolc szörnyeteg volt ott készenlétben. Amikor megállóit a hajónk, vagy 200 apró kis csolnak rohanta meg és a spanyol kereskedők ordítoztak, hogy vegyünk valamit. Súlyra kötözött köteleket dobáltak fel a fedélzetre, és a kötél végén egy kosár volt, amibe a pénzt kellett beletenni és az árut felhúzni. Árultak ott mindent. Narancsot, szőlőt, sárgadinnyét, cukrokat, halakat, cigarettát, meg valami undok dolgot is, amiről később tudtam meg, hogy polip=tengeripók. De olyan rettenetes hangon ordítoztak, hogy az ember feje megfájúlt bele! Gibraltártól már egy kicsit északra fordultunk és az idő is hűvösebbé vált. Eddig még kevés tengeribeteg volt, de ezután már az utasok 80 %-a nyögött. Én mindvégig a szerencsésebb 20 % között voltam. Még csak a fejem sem fájdult meg. Pedig ha nem is a tengertől, de attól, amit ott látott az ember, igen könnyen felfordulhatott volna a gyomra. A matrózok minden órában mosták és törülgették a fedélzetet meg a szobákat. A tenger maga igen szép és nem olyan félelmetes, mint gondoltam. Pedig egy kis vihart is kaptunk és ugrált a hajónk, de egészben véve kellemes utunk volt. Az utasok is nagyon barátságosak voltak hozzám, úgyhogy nem nagyon éreztem az egyedüllétet. Igen sok ismerőst szereztem és ha be71
