Sárospataki Füzetek 8. (2004)

2004 / 1. szám - MÚLTUNK - Molnár Sándor: Néhány fejezet Telkibánya életéből

Néhány fejezet Telkibánya vallási életéből

Továbbá a test és lélek, halál utáni állapotával kapcsolatban inkább a test mibenléte a hangsúlyos, leginkább olyan értelemben, hogy porrá lesz, azaz, szenvedésektől mentté válik. Tipikus vigasztalása ez a kemény munkában elégő falusi embernek, hogy a halál egyben szabadulás is, a sok szenvedéstől, robottól, testi-lelki fájdalomtól.

'> Több énekben (pl. Menj hát kedvesünk nyughelyedre) megjelenik az a gondolat, hogy az ember, imádságaival kísérheti elhunyt kedvese útját. Nyilván a reformáció előtti időkre visszavezethető ez, de érdekes megtapasztalásom Telkibányán, hogy láthatóan ma is vannak református családok, akik templomba jövet-menet, megállva szeretteik sírjánál, imádkoznak.

> Érdekes paradoxon figyelhető meg némely énekben: egyfelől kifejezésre kerül, hogy a falusi ember a halált Isten kezéből jövő, általa kimért eseményként kezeli, természetes velejáróként, ami nem tragédia. Másfelől pedig egyfajta nihilizmussal tekint a halálra, ami „nem válogat senkit (...) kérlelhetetlen, mert senkit meg nem sfm". Mintha a halál önálló személyiség lenne, önálló döntési és cselekvési jogkörrel.

^ Megjelenik tovább az igei vigasztalás, amely az itt használt toros énekekben viszonylag ritka jelenség. Enyhülést, éledést, megújulást kérnek ezekben az énekekben Istentől, Igéjének áradását, pl: Mint a szarvas hús patakra című énekben. Idézett énekek valószínű, hogy az elhalálozás utáni vasárnapon, a templomban is használták, hiszen utolsó sora így hangzik: ‘Megújulunk e s^ent hájban” — nyilván nem a toros házat értve ezalatt. Ennek a következtetésnek az alapja az, hogy a temetésekhez ma is hozzá tartozik, hogy a temetésre következő vasárnap a családok megjelennek a templomban, adakoznak elhunyt halottjuk emlékére, és “imádkoztatnak” a lelkésszel vigasztalásért.

^ Végül kitapintható a megváltás gondolata is. Azonban itt is kettősség mutatkozik: egyfelől a megváltás bibliai tanítása domborodik ki, másfelől — újra talán reformáció előtt, cselekedeteken alapuló felfogást tükrözve — az a gondolat, hogy “ki e% (földi) országban volt hű polgár, Arra ott, fenn, égi dicsőség vár”. Érdekes megfigyelés, hogy elenyészően ritka azoknak az énekeknek a száma, amelyekben a gyászolók Jézus Krisztusba, mint Megváltóba, halál ellen megbátorítóba, az örökélet letéteményesébe, a feltámadás első zsengéjébe, a vigasztalás forrásába való kapaszkodás jelenne meg.

A Telkibányán használt toros énekek bibliai aspektusairól így tehetünk összegzést: látásom szerint az énekelt tori énekeknek talán ez az össze- függése az, amely sok mindenről árulkodhat az itteniek kegyességét illetően. A summája ennek ez: sok minden megfért a\ itteniek halál látásában, a% örökéletről való felfogásában, testről és lélekről, halál utáni éltről való látásmódjában, és ez beszédesen ad hírt a telkibányai református nép kegyességéről.

59