Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 1. szám - MÚLTUNK - Molnár Sándor: Néhány fejezet Telkibánya életéből
Molnár Sándor befogadja a hozzá térőt. Az ilyen énekek előszeretettel való alkalmazása is igazolja az első részben megemlített történeti tényt a torokkal kapcsolatosan, ti. hogy még évezredek távlatából is, a keresztyén felfogással keveredve megtalálhatók a Kárpát medencébe, őseink által behozott ősvallás maradványai. Telkibányán nem születtek halottas énekek, eddigi tudomásunk szerint. Ahogy fentebb jeleztük, úgy szedegették össze, írogatták ki különféle nyomtatványokból, temetési énektárokból azokat az énekeket, amelyek az énekírókat megfogták, megihlették, s nem utolsó sorban, amelyet kértek, vártak, s később már igényeltek a torban lakók. Ezért mond el sokat a tartalom is, hiszen a feldolgozás során átlapoztam több, az énekmondók által használt forrást, amelyekben számos, többféle ének megtalálható, ők mégis ebeket válogatták ki, lelki ízlésük, igényeik szerint. Végül az énekekben felfedezhető biblikumot tekintve elmondható: ^ Felfedezhető a használt énekekben egyfajta gyermekded megfogalmazás, főként a halál utáni élet, ennek helye tekintetében. Ilyen jámbor, primitívségbe hajló kifejezésekkel találkozunk, mint “Míg a feltámadás nem les%, itt álmodunk — ti. a sírban — szépeket. ” Az, hogy elfogadottá lett ez az ének is, valószínűleg annak a jele, hogy bizonyos mértékű homály uralkodott az emberek látást tekintve abban a kérdésben, hogy miként lesznek a halál utáni élet dolgai, test és lélek kérdése. Fontos lehet, hogy lelkipásztorok egyáltalán nem szóltak, avatkoztak bele az énekek válogatásába, használatába. Nem is jelentek meg a torokon, így teljesen az egyszerű nép kegyességi elképzelései domborodnak ki a használt énekek ilyen fordulataiból is. Természetesen kérdés, hogy mi volt a válogatásokkor a szempont? Mi alapján írták füzeteikbe az adott énekeket a régiek? Esztétikai, emocionális szempontok vezették őket, vagy esedeg más? 'k- A test és lélek halál utáni állapotát tekintve nem volt egyértelmű az énekek választása. Szólnak énekek arról, hogy ‘En itt alszom, lelkem s^áll a% ég felé”. Máshol, mintha csak a racionalizmus bukkanna elő, amikor a használt énekek egyikében arról van szó, hogy boldog az az ember, aki öreg korában hal meg, mert “tudja, élni fog unokáiba’”. Mintha nem létezne feltámadás. Egy háztól való temetési igehirdetésből idézett valaki a múlt század derekáról, amikor is a lelkipásztor elmondta: az ember kétszer hal meg: egyszer, amikor test szerint kimúlik, majd, amikor a dédunokái, ükunokái is elfelejtik. 1 1 Rozgonyi József közlése 58
