Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Donald Bloesch: A gonosz problematikája
Donald Bloesch csupán lépcsőfokok saját megvalósulásáho2 (és néhány esetben Isten beteljesedéséhez is). Ha a bűnt elsősorban úgy értelmeznénk mint a növekedéshez és érettséghez szükséges előfeltételt, akkor rendkívül nehéz lenne Luther szavaival imádkoznunk: „Oltalmazz minket, Urunk, a Te jobboddal, / Szabadíts meg bennünket a bűn szörnyű ártalmától.” Az igazság ebben az általános állásfoglalásban az, hogy az emberek haragja megdicsőíti Istent (Zsolt 76, 10), Aki újra meg újra igenis jót hoz ki a rosszból. íje afc sfc j(c sjc Ismét egy újabb megközelítés szerint a gonosz az Isten legbensőbb részében található. Az istenin belül egy démonikus vagy irracionális elemet állapítanak meg. Ez a nézet már a görög tragédiaíróknál is megvolt, akik hajlottak arra, hogy „a jót és a gonoszt az isteni maximumánál koncentrálják”.17 Úgy tartották, hogy az isteni rosszakaratnak két pólusa van: egy személyes Zeusz akaratában és egy személytelen a Végzetben. Az újabb kori filozófusok közül számosán vonzódtak ehhez az általános állásponthoz. Böhme és Schelling utaltak az isteni természetben lévő Ungrund-ta. vagy végtelen mélységre, amely ellentétben áll az isteni értelemmel. Brightman egy Adott vagy Irracionális dolgot állapít meg Isten természetében, de akaratában nem. Néha ezt diszteleológiai irracionalitásnak, egy irracionális hajlamnak hívja, amellyel Isten küzd és legyőzi. Bergyajev a gonosz forrását egy meghatározadanságra vagy irracionális szabadságra vezeti vissza, amely megelőzi a létet. Láthatóan azt állítja, hogy meghatározadanság van magában Istenben, bár azt is mondja, hogy azt eredetileg Istenen kívül lehet megtalálni.18 Bergyajev szerint Isten gyakorolja a szabadságot, de nem hozza azt létre. A Létbátorság c. könyvében Tillich beszél arról, hogy az Istenen belül van nemlét. John Robinson egy olyan rendszert alkotott, amelyben a gonosz „Isten arcának része.”19 Egy új keletű munka, mely előmozdítja ezt az általános szemléletet Walter Stuermann isteni pusztító c. könyve.20 Egy panenteista folyamatfilozófia keretében, melyben Istent és a világot úgy festi le, mint amelyek kölcsönösen függnek egymástól, Stuermann a gonoszt egy ősi káoszon belül lokalizálja. Nézete szerint „Isten Káosz is és Rend is”, és ezért ma17 Paul Ricoeur, The Symbolum of Evil, angolra fordította: Emerson Buchanan (Boston: Beacon, 1967), 216. 18 Bergyajev valószínűleg dualisztikusabb, mint elődje, Böhme, aki az Ungrund-ot teljesen Istenen belül lévőnek képzelte el. Bergyajev istenfogalmát értékeli Charles Hartshome a Philosophen Speak of God c. könyvben, szerk., Charles Hartshome és William Reese (Chicago: Univeristy of Chicago, 1953), 285-287; 293-294. 19 Lásd J. A. T. Robinson, Exploration into God (Stanford, Calif.: Stanford University, 1967), 115-118. 20 Walter E. Stuermann, The Divine Destroyer: A Theolog) of Good and Evil (Philadelphia: Westminister, 1967). 40
