Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Donald Bloesch: A gonosz problematikája
A GONOSZ PROBLEMATIKÁJA gába foglalja a teremtettség egészét. A káoszt és a rendet úgy látja, mint „amelyek egyképpen örökkévaló kiegészítők az istenségen belül.” Következésképpen a lét alapja megosztott önmagával szemben; a teremtés a rend fokozatainak megszületése a káosz méhéből. A lét minden eseménye és módozata az istenség mindent átfogó létét és szabadító munkáját fejezi ki. Stuermann bátran megtagadja a tradicionális keresztyén felfogást Istenről, aki transzcendens és tökéletes; helyette egy erkölcs nélküli „Káosz- Rendet” tekint alapul. A bibliai hit szerint Isten teljesen szabad, nem gátolja egy korábbi szabadság vagy egy a saját természetén belül lévő, démonikus elem. Sőt, a bibliai Isten alapvetően transzcendens, és nem köd vagy korlátozza alkotása, hacsak nem akarja, hogy így korlátozzák. Teljesen szent, teljesen szerető, és blaszfémia még csak utalni is arra, hogy gonoszság vagy rosszakarat csúfítja el Isten arcát. A Biblia egyértelműen azt állítja, hogy a gonosz Istenen kívül található, sohasem Benne. Végül pedig figyelembe kell vennünk azokat a filozófiai nézeteket, amelyek a gonoszt a társadalomban lévő egyenlődenségnek vagy a természetben lévő diszharmóniának tulajdonítják. Ez az általános álláspont erős támogatottságra tett szert a modem világban, bár megtalálható az ókori gondolkodóknál is, például Konfuciusnál. Az ilyen megközelítés alapvetően naturalisztikus: a teremtményi életet a természeti okok termékének látja cél vagy irány nélkül. Rousseau az alapjában véve jó ember romlottságát az emberi társadalom rothasztó hatásának tulajdonította. A civilizáció az ő hete noire-ja; Tolsztoj hasonlóképpen a világ szerencsédenségét az emberi kultúrának tulajdonította. A. C. Garnett azt állítja, hogy nagy részben társadalmi intézményeinket terheli a felelősség: igazságtalanságaikkal elnyomják és eltorzítják az emberi életet. Freud szerint a világ szerencsétlensége a tudatos (a társadalomban lévő elvárások) és a tudattalan (az ember természetes impulzusai) közötti összütközésnek az eredménye. Erich Fromm nézete szerint az elidegenedés és a bűn a társadalmi mátrixban gyökerezik; az elidegenedett személy pontosan tükrözi társadalmának elidegenedett állapotát. Kari Marx a világban jelenlévő konfliktust az osztályharcra vezeti vissza; az ember tökéletes testvérisége végül valósággá válik, amikor az igazságtalanságot legyőzik. A naturalista filozófia sohasem veszi észre, hogy a gonosz forrása a lélek birodalmában található, nem pedig a természetben. Nem tud magyarázattal szolgálni arra, hogy miért van rengeteg bűn és vétek, még azután is, hogy az ember testi, sőt társadalmi szükségletei is ki vannak elégítve. Nem látja azt, hogy a bűn és az igazságtalanság mögött hitedenség, az Isten és ember közötti elromlott kapcsolat áll. Az az álláspont, melyet a marxisták és számos más világi humanista képvisel, mely szerint az embert meg lehet változtatni egyszerűen azzal, ha megváltoztatjuk társadalmi 41
