Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: Valláspszichológia
Frank Sanyer 7. Megtérésélmények A megtérés egyfajta megfordulást vagy gondolkodás megváltoztatást jelent. A megtérés szót gyakran használják vallásos élmény jelölésére. Természetesen lehet lélektani, társadalmi vagy etikai megtérésélményünk is. Vannak, akik egy politikai párttal vagy ideológiával való szimpatizálás- ból térnek át egy másikhoz. Amikor azonban a szót teljes jelentőségében használjuk, valóban alapvető magatartás- vagy szemléletbeli változásokra utalunk. A megtérés mindig magába foglal viselkedésbeli és elhivatottságbeli változást is. Amikor a megtérés vallásos, akkor azt úgy fogjuk fel, amint ami Istentől és Istenért van: „coram Deo” történik. Azt is mondhatjuk, hogy minden alapvető megtérés magában hordozza a vallásos meggyőződések átgondolását is. Gyakran teszünk különbséget belső és külső megtérés között. Belső megtérést lelke, szíve vagy identitása mélyén él át az ember. A külső megtérés inkább kulturális rendszerekre és dolgokra vonatkozik, például felekezeti tagságra, vagy valamilyen ideológiai választásra, például politikai vagy társadalmi tagságra. Elképzelhetjük, hogy a külső és belső megtérések időnként egészen elkülönülnek, míg máskor szorosan összefüggnek. Luther egyértelmű belső megtérést élt át, mielőtt az külső következményekhez vezetett. Amikor államvezetések és egyházak a „cuius regio eius religio” (akié a föld, azé a vallás) alapelvét alkalmazzák, az azt jelenti, hogy az embereknek egyfajta külső megtéréshez kell igazodniuk akár párosul hozzá a belső belegyezés, akár nem. Az őskeresztyének Római Birodalomban az őskeresztyéneknek meg kellett szenvedniük döntésükért. Ugyanez ismédődött meg a fasizmus és a kommunizmus alatt is. A demokratikus pluralizmusra és a kapitalizmusra is tiszta keresztyén lelkiismerettel kell válaszolni. Amikor az egyház volt uralmi helyzetben a társadalomban, a probléma visszájára fordult. Azt jelenti ez számunkra, hogy szabad vallási döntésre van szükségünk, miközben egy újfajta ökumenikus látásmódnak kell segítségünkre lennie abban, hogy megmeneküljünk a vallási szétdarabolódástól.10 Vallásos emberek között érdekes vita folyik arról, hogy a megtérés egy esemény vagy folyamat. Vannak, akik egy hirtelen megtérésen mennek keresztül, mint egy azonnali eseményként élik meg azt. A megtérés azonban többnyire folyamatnak tűnik. Kérdés az is, vajon létezik-e egészséges és beteges megtérés. Az egészséges megtérés valósan látja a döntéseket és azok következményeit. A beteges megtérést inkább vak érzelmek vagy szélsőséges önmarcango- lás motiválják. A probléma természetesen az, hogy Isten előtt bűnösek, méltatlanok, alkalmatlanok és „bűneinkben halottak” vagyunk (Efézus 2). Mondhatjuk azt, hogy ennek a megvallása az első lépés afelé, hogy egészséges gondolkodásúak legyünk. Amikor tehát azt mondjuk, hogy létezik beteges vallásosság, arra gondolunk, hogy a vallásos tájékozódás a pszi10 Lásd Hans Küng, Világvallások etikája (Budapest: Egyházfórum, 1994), B. rész. 28
