Sárospataki Füzetek 8. (2004)

2004 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: Valláspszichológia

Valláspszichológia ges módja az önértékelés építésének, megvan annak a veszélye is, hogy egyre inkább úgy látjuk a másik embert mint aki eszköze vágyaink betelje­sítésének. Egy másik veszélyt az jelenti, hogy mivel ennyire magas igénye­ket támasztunk önmagunk fejlesztésével szemben, gyakran csalódottak és depressziósak vagyunk, mivel nem ismerjük fel az embervolt korlátáit, a kudarcokból és különösen a bűntudatból adódó korlátokat. Ha nem visz- szük Isten elé kudarcainkat imádságban, gyakran haragot táplálunk ma­gunk és mások iránt. Egy szó mint száz, jóllehet a keresztyén és humanis­ta pszichológia a személyiség ugyanazon pszichológiai törvényszerűségeit és dinamikáját (és a személyközi kapcsolatok dinamikáját) ismeri fel, kü­lönböző távlatba helyezik azokat, amelyek a nagy egészt befolyásolják. > Vajon miért mutatott érdeklődést olyan sok pszichológus a vallás iránt? V Mit kell értenünk a vallás pszichológiásításán? ^ Mi a különbség a lelkigondozás és a pszichoterápia között? '?■ Lehet-e a kettőt kombinálni? 5. Hit A hit sokszor hitbeli meggyőződések, hitvallások összességét jelöli. A hit lehet bizalom is. Bízunk a hitvallások igaz voltában. Vagy ami még fonto­sabb: bízunk Istenben és az O Igéjében. A hit azonban cselekedeteket is jelent: hitből élni, hit által élni. A hit és a jócselekedetek szembeállításában, melyet az Újszövetség páli és jakabi irataiban találunk, valójában mindket­ten azt állítják, hogy az igaz hit egyszerre meggyőződés (doktrínák) és gya­korlat (életmód). A hit cselekedetek nélkül halott. A jó cselekedet pedig hit nélkül az önmegigazulás egy formája. A Zsidókhoz írt levél írója azt mond­ja: „A hit a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (11:1) Az őskeresztyéneket az út embereinek nevezték. A hit egyfajta utat nyit fel előttünk: „hitben járunk és nem látásban”. A Zsidókhoz írt levél 11. fejezete példákat hoz arra, hogyan éltek emberek hit által. Úgy foglalhatjuk tehát össze, hogy a hit doktrínákkal lát el, tanít Isten­ről, a világról és magunkról. Ugyanakkor a hit egyben az Isten ígéreteibe vetett bizalom is. A Heidelbergi Káté 21. kérdés-felelete azt mondja: Mi az igaz hit? Nemcsak az a bizonyos (biztos) megismerés, melynél fogva igaznak tartom mindazt, amit Isten az O Igéjében nekünk kijelentett, hanem egyszersmind az a szívbéli bizodalom is, melyet a Szendélek az evangélium által gerjeszt bennem, hogy Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot (megigazulást) és életet ajándékoz, egyedül Krisztus érdeméért. 23

Next

/
Thumbnails
Contents