Sárospataki Füzetek 8. (2004)

2004 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: Valláspszichológia

Frank Sawyer irányuló nevelést. Az üdvösség ebben a rendszerben valójában önmegva­lósítás. Keresztyén pszichológusok amiatt bírálták Jungot, hogy szerintük az „ismerd és fejezd ki magad” görög-humanista hagyományt követi, nem pedig az „ismerd és szeresd Istent és másokat” bibliai-hit hagyományát.6 Meg kell azonban állnunk és meg kell gondolnunk azt, hogy a görög­humanista tradíció is beszél az isteni imperatívuszról és a mások iránti szeretettől, a bibliai hit pedig szintén sokat beszél az önismeretről. Ugyanakkor a két irány egyértelműen eltér egymástól. Jung pszichológiája elvezethet bennünket annak kimondásához, hogy a vallás és az emberi élet pszichológiai értelmezése alapvetőbb, mint a vallásos értelmezés. Ebben az esetben a pszichológia a vallás helyébe lép. Más pszichológusok is követték ezt az utat: úgy írtak vallásos témákról, hogy pszichológiai fogalmakkal újraértelmezték azokat — például Fromm, aki Olyanok lesetek, mint a^ Isten (1966) címmel írt művet erről. A kortárs humanista pszichológia valóban az önmegváltás (magunk megfizette) eszméjével helyettesíti az üdvösség (Isten ajándéka) vallásos képzetét. Majdnem minden naturalisztikus-humanista pszichoanalitikus terápia célja a valódi én felszabadításának elősegítése. Az ilyen felszabadí­tást önmegvalósításnak értelmezi. A pszichológiai siker kulcsává így a megjobbult önértékelés válik. Egyszerűen megfogalmazva ez azt jelenti, hogy nem fordulunk Istenhez bűneink megváltásával, hanem saját örö­münkre és büszkeségünkre szolgáló dolgok megvalósításának módjait keressük. A hitben való élet keresztyén értelmezése szerint Krisztus arra hívott el bennünket, hogy „veszítsük el önmagunkat”. Nem arra hivatta- tunk, hogy „az egész világot megnyerjük”. Miközben a humanista pszi­chológia az én és annak lehetséges nyereségei körül forog, addig a keresz­tyén lélektan Isten dicsősége és akarata körül, illetve akörül, hogyan szol­gálhatjuk felebarátunkat. Ez nem azt jelenti, hogy a humanista pszichológia minden meglátása az önértékelésről, az önkifejezésről és „saját érzelmeim kordában tartásá­ról” értelmetlen. Nem az. Sokat tanulhatunk a világi-humanista pszicho­lógiától. A távlatok és az értékek valóban egy irányba mutatnak, miközben a Biblia és a keresztyén hit kilátásai és értékei egy másik irányt jelölnek. A posztmodern nézet (többek között Sartre filozófiájában találkozhatunk vele) azt mondja, hogy mivel nem létezik Isten, aki értelmet és értékeket adna az életünknek, magunknak kell azokat kitalálnunk. Ennek pedig következményei vannak a pszichoterápiában. A keresztyén szemlélet azonban nem hagyhatja figyelmen kívül önma­gunk megértésének és értékelésének kérdését. Ezeket saját világnézetén belül helyezi el. A lényeges különbség az, hogy miközben a világi huma­nista pszichológia célul tűzi ki, hogy magas önértékelést építsen fel, addig a keresztyén pszichológia arra kér, hogy kevésbé legyünk elfoglalva saját értékünkkel és inkább a felebarátunkkal törődjünk. Jóllehet van egészsé­6 Vitz, i.m., 202. 22

Next

/
Thumbnails
Contents