Sárospataki Füzetek 8. (2004)

2004 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Enghy Sándor: Halál, feltámadás, örök élet az Ószövetségben

Halál, feltámadás, örök élet az Ószövetségben Jahve szavának megbízható volta a történelem célhoz érésében is nyil­vánvaló lesz, s ennek illusztrálása már a teremtésben megtörtént.72 Jah­ve ezek szerint nem csak adja a teremtésben az életet, hanem azt meg is őrzi minden ellenséges hatalommal szemben, ezért hirdeti majd az élet halál feletti győzelmét a történelem célba érése. Jahve tehát mindenkép­pen a világosságot segíti diadalra az idők végén a sötétség minden ha­talmával szemben, és amit O a teremtésben elkezdett, azt viszi tovább a történelemben, s az teljesedik ki munkája nyomán az újjáteremtés által. Mindezt nyugodtan fogalmazhatjuk így is: Jahve teremtő hatalmában és szeretetében ott láthatjuk a feltámadás garanciáját.73 Ezért nem valószínű, hogy csak a Makkabeusok korától vált tudatossá a zsidóság feltámadáshite, hiszen már a teremtés is magában hordozta az újjáterem­tés lehetőségét, ami gyakorlatilag azt jelenti: Jahve az Ószövetség- Újszövetség üzenetének egyetlen Ura. Erről, róla tesz bizonyságot Jézus is életével, halálával, feltámadásával, s az örök élet kiteljesedésének ígére­tével. 16. E világ félelmei, sokféle bizonytalansága, valós problémái között élő mai ember számára az örökkévalóság valós lehetőségében rejlik az egyet­len aktuális megoldás.74 72 Ez RAVASZ következtetése is, melyet a Jel 21,4-6 magyarázatában így indo­kol: .....nem lesz többé gyász - nincs halál!...’íme mindent újjá teszek!’ Ez a j övő. Olyan Ige ez, mint a Biblia első lapján: ’Legyen világosság!’ Mert rögtön utána ez jő: ’Meglett’ - azaz: ’És lón világosság’. És felfakad az élet vize, mint az oázis a sivatagban.” - RAVASZ Az Újszövetség magyarázata II. Kötet i. m. 426. old. 73 NYÍRI gondolata is ez, aki állítását ezekkel a szavakkal támasztja alá: „Kinek állna hatalmában, hogy minden várakozást felülmúlóan megújítson mindeneket, ha nem Jahvehnak, aki hatalmas tettekben és csodálatos eseményekben mutatta meg nekik dicsőségét, nyilvánította ki számukra lényegét? Az Izrael történetét át- meg átszövő nagyszerű isteni művek legelseje a világ teremtése: ugyanez a te­remtő erő kelti majd életre a meghaltakat is __A feltámadás reménye egybehang­z ik Isten mindenhatóságával, melyet szuverén, senkitől és semmitől sem függő szeretetén kívül nem határoz meg semmi. A Teremtő bizalomra szólítja föl az embert a kezdet kezdetén (Tér 2,7), s erre a bizalomra hivatkozik a Megváltó fellépése legelején.” NYÍRI Az ember a világban i. m. 92. old. 74 Ezen meditál TILLICH is: „Az egyeden bizonyosság, amink van, az, hogy az örökkévalóságból jövünk és az örökkévalóság felé tartunk. Ez az, ami megőriz bennünket attól a félelemtől, hogy az örökkévalóságban feledés lesz az osztály­részünk. Csak azért nem felejtenek el bennünket, mert az örökkévalóságban vagyunk, túl a múlton és a jövőn... Lényegünk igazsága abból az alapból szár­mazik ahonnan jön és ahova visszatér. Semmi sem felejtődik el, ami igazán való­ságos, mert minden valóság az örökkévalóságból jön és az örökkévalóságba tart. Ez áll minden létezőre...” - TILLICH, Paul Vallásfilozófia A Debreceni Ref. Theol. Akadémia Vallástudományi Szemináriumának Füzete 1. szám Debrecen 1986. 22. old. 101

Next

/
Thumbnails
Contents