Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Enghy Sándor: Halál, feltámadás, örök élet az Ószövetségben
Engby Sándor amelyekre az Ószövetség hite is épül. Jézus ugyanazt az Istent hirdeti, mint Mózes, aki Ábrahám, Izsák, Jákob Istene, aki hétköznapi16 dolgokban mutatta meg, hogy halált legyőző hatalmával jelen van népe életében, s addig munkálkodik, míg teljes diadalt nem arat a halál fölött. Abban, hogy ez az üzenet a maga teljes gazdagságában megszólalhasson, közvetítő szerepet játszott a rabbinusi irodalom. A dolgozat igyekszik rámutatni azokra a pontokra, ahol az élet, halál, feltámadás, örök élet üzenete tekintetében a rabbinusi irodalom elválik az Ószövetségtől, ugyanakkor a rabbinusi irodalmon keresztül bizonyítva látja: volt mihez nyúlnia az Ószövetségben annak, aki onnan vezette le a feltámadás üzenetét. Az összefoglalás előtt a dolgozat az apokrifus irodalommal is foglalkozik, hogy az Ószövetség üzenetét elhatároljuk mindattól, ami ott olvasható. Az apokrif iratok ugyanakkor bizonyítják az Ószövetség hitének szilárdságát, melyet nem tudott megingatni az a környezet sem, amelyben az létrejött. Aki az Ószövetség életről, halálról, feltámadásról, örök életről szóló üzenetével foglalkozó szakirodalmat tanulmányozza, gazdag anyagot talál. Ennek az anyagnak a túlnyomó többsége azonban csak a fogság utáni irodalomban fedezi fel a feltámadás üzenetét, melynek veszélye az, hogy Jahve hatalma beszűkül, mintha Izrael népe kezdetben valami primitív hitben élt volna olyan önállótlanul, hogy mindent a környező népektől kellett átvennie. A dolgozat olyan átfogó tanulmány, mely nem engedi Jahve hatalmának megcsorbítását, s szükségszerűnek tartja ebből a nézőpontból vizsgálva megállapítani, hogy az Ö halált legyőző hatalmával Izrael a fogság előtt is tisztában volt akkor is, amikor ezt nem szó szerint a feltámadás terminológiájával fejezte ki. A dolgozat nem zárkózik el az elől, amit a témával foglalkozó szak- irodalom megállapít, hogy Izrael sok mindent átvett a Biblia korában a környező népek vallásából. Ezen a megállapításon azonban túlmegy a dolgozat és bizonyítva látja, hogy Izrael hitének nem önállótlan, primitív voltából következett az, amikor valamit más vallásból átvett, hanem csak a mások számára érthető nyelvi kifejezésformát vette igénybe, a maga speciális üzenetének megfogalmazására. A dolgozat tisztában van azzal, hogy ma olyan vallások között is bő választékot talál az ember, melyek Jahve hatalmának nem tulajdonítanak semmi különös szerepet, vagy nem lámák semmiféle veszélyt a lélekvándorlásban, és a lélek halhatatlanságában, s ezekkel a felfogásokkal szemben rámutat a dolgozat az élet Jahvéhoz kötött voltára, a test feltámadásának csodájára, mely Jahve mindenek felett való hatalmából következik. 16 JAFFIN, David Josua VLM Bad Liebenzell 1989. 11. old. 84
