Sárospataki Füzetek 8. (2004)

2004 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: Keresztyén politikai etika Augustinus Luther, Kálvin és Kuyper

Keresztyén politikai etika

Kuyper azt mondja, hogy a „protestáns ethosz” tartotta fenn Isten törvényének fontosságát, ugyanakkor pluralistább is volt, és gyorsabban és jobban megalapozta az „alkotmányos jogokat”, mint a római katolikus országok.57 Ezt a kálvinizmus fontos politikai gyümölcsének tartja (ezzel együtt elismerve, hogy hibákat is találunk benne, mint például Servet megégetését).

Kuyper tehát erőteljesen hangsúlyozza a keresztyének társadalmi és politikai elhívását (az egyház mint Krisztus teste aktív a világban). Az egyháznak mint intézménynek pedig három társadalmi feladatáról beszél, amint azt már korábban említettük is. Időzzünk el ezeknél egy kicsit bővebben, hasznos lehet számunkra a gyülekezeti szolgálatban. Az egyház első feladata Isten Igéjének hirdetése, melynek következményei vannak a „poliszra” nézve. Kuyper nem helyeselte a „politikai prédikálást” a „klerika- lizmus” értelemben, amelyben az egyház megmondja a híveknek, hogy melyik pártra szavazzanak. A politikai igehirdetés elsősorban Isten teljes Igéjének hirdetése kell hogy legyen. Meglepő, milyen sok bibliai rész foglalkozik az igazságossággal, szegénységgel, gazdagsággal, korrupcióval, az egyének egyenlőségével coram Deo, előítéletekkel, elnyomással, marginalizálódással és egyéb „politikával” (és gazdasággal stb.) kapcsolatos témákkal. Az Ige bármelyik szolgájának, aki hűségesen prédikál a Bibliából, prófétává kell válnia az igazságtalanság bármilyen formájával szemben. Vannak alkalmak, amikor könnyedén találhatunk ilyen témákat, és utána találunk hozzájuk illő textust. Nem szabad azonban félretennünk az exe- gézist. Arra is vigyáznunk kell, hogy ne a nekünk tetsző, kedvenc válaszainkat adjuk a társadalmi kérdésekre. Hagyjuk Isten Igéjét beszélni, és hamarosan látni fogjuk, hogy gazdagot és szegényt, különféle nemzetek tagjait, hívőket és hitetleneket megszólít Isten akarata. Isten ítélete pedig mindig a saját „há^án” kezdődik. Amikor tehát prófétai szót hallunk, mindig számot kell adnunk. Ez azt jelenti, hogy soha nem prédikálhatunk mások (hitedének, szocialisták, kapitalisták, más világvallások stb.!) ellen anélkül, hogy ne éreznénk Isten Igéjének kardját, ahogy a mi szívünkbe hatol. Elsősorban nem arra hívattunk el, hogy mások ellen prédikáljunk, hanem hogy megtérjünk és jobb utat mutassunk, ha tudjuk, hogyan kell Isten törvénye szerint járni (Zsoltár 1). Isten Igéjének hirdetése óv a „tévedés és a bűn” ellen. Arra hív, hogy új szívünk legyen, és hogy az igazságosság és a sálóm új formáit keressük. Az Evangélium hirdetése só a társadalom számára. A só tartósít, gyógyít és ízesít.

Kuyper szerint az egyház második feladata diakónia. Nehéz helyzetekben ez magába foglalja az élelmiszer- és ruhaosztást, és pénzsegélyt a közöttünk lévő legszegényebbeknek. Mára ez „világméretű diakónai” kérdéssé vált. Sok olyan ügynökség van, amelyik élelmiszer- és ruhaosztással, egészségügyi segítségnyújtással stb. foglakozik a szegények, a ka57 Kuyper, „Calvinism: Source and Stronghold of Our Constitutional Liberties”, in Bratt, i.m., 279kk.

69