Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: Keresztyén politikai etika Augustinus Luther, Kálvin és Kuyper
Frank Sawyer Ez volt a helyzet Kuyper korában. Az egy egységes keresztyén társadalom eszméje eltűnőben, a keresztyén szervezetek eszméje érkezőben volt. Kuyper többféleképpen is beszélt a társadalmi pluralizmusról. Először is beszélt az életkörök szuverenitásáról. Ezen azt értette, hogy a társadalmi élet minden területének: egyháznak, államnak, családnak, oktatásnak, munkának szabadsággal és saját felelősséggel kell rendelkeznie. Nem hierarchikus rendszerben helyezkednek el tehát, hanem egyenértékűek: egymás mellett kell őket látnunk, és természetesen egymáshoz kapcsolódva coram Deo. Láthatjuk, hogyan épít fel Kuyper egy („protestáns”) társadalmi nézetet lutheri és kálvini alapokon, az élet egyre több terültére alkalmazva azokat. Kiderül, hogy ez az „életkorok felelőssége” elképzelés prófétai felvetés volt Kuyper részéről. 1880-ban az amszterdami Szabad Egyetem megnyitóján beszélt erről a témáról.33 Ki gondolta volna akkor, hogy a huszadik század nagy monolitikus és diktatórikus ideológiái, mint például a fasizmus és a kommunizmus megpróbálják kisajátítani maguknak ezt a szféra-szuverenitást. A kapitalista társadalom — amennyiben liberális- demokratikus társadalom - a pluralitást hangsúlyozza. A későbbiekben azonban szólnunk kell a kapitalista társadalomban jelentkező két problémáról: 1) a folyamatos pluralizáció társadalmi feldarabolódáshoz vezethet; 2) a kapitalista társadalomban gyakran fennáll annak a veszélye, hogy ugyanazok az értékek uralják az élet minden szféráját, így amit szabadságnak hiszünk, az pusztán a média manipulációja. Azzal szemben, hogy az állam vagy az egyház, valamilyen ideológiai párt vagy mozgalom uralja az élet egészét, Kuyper erősen kitartott a szabadság és a felelősség egyéni lelkiismerettől és az életterületektől függő szükségessége mellett. A Szabad Egyetem azért kapta ezt az elnevezést, mert Kuyper szerint az oktatást nem szabad uralnia sem az államnak, sem az egyháznak. Ez azt jelentette, hogy az iskoláknak saját tanácskozótestülete vagy bizottsága kell hogy legyen, a keresztyén iskoláknak pedig keresztyén oktatókból álló tanácskozótestülete (néhány szülő bevonásával). A keresztyén iskolát nem a klérus és a presbiterek vezetnék, hiszen ők az egyház szolgálatára hívattak el: az iskoláknak maguknak kell megválasztaniuk saját vezetőségüket. Megfigyelhetjük itt, hogy Kuyper kétféleképpen beszélt az egyházról: időnként mint Isten népéről, máskor pedig mint szervezetről. Azért tette ezt, hogy megkülönböztesse és korlátozza az egyház mint szervezet szerepét.34 Természetesen egyetlen társadalom sem tökéletes, és egyetlen társadalmi struktúrákról és törvényekről szóló társadalmi teória sem az. Mindig harcolnunk kell a „kor szellemével”, még amikor megjobbítjuk is a szabadság és az igazságosság törvényeit. Kuyper azt tette, hogy vette a lelki33 Az előadás angol nyelvű fordítását lásd „Sphere Sovereignty” címmel in James D. Bratt, szerk., Abraham Kuyper: A Centennial Reader (Grand Rapids: Eerdmans, 1998), 61kk. 34 Sawyer, Jó és rosssp felfedezések a szpááletikában (Sárospatak: SRTA, 1998), 164kk. 58
