Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: Keresztyén politikai etika Augustinus Luther, Kálvin és Kuyper
Keresztyén politikai etika Évszázadokon keresztül az egyház a kamatszedés ellen emelte fel szavát, néhány kivételes helyzet megengedésével, ami nem tűnt másnak, mint „szokásos üzletnek”, legalábbis időnként. Biéler megmagyarázza, hogyan jutott el oda Kálvin, hogy helyeselje a kamatszedést. A Biblia és a mindennapi élet ismeretének alapján Kálvin tudta, hogy a kapzsiság mindig jelenlévő veszély. A mindennapi élet iránti tiszteletéből adódóan azonban látta, hogy Arisztotelész és Aquinói Tamás tévedtek, amikor azt mondták, hogy a pénzt nem lehet és nem szabad arra használni, hogy még több pénzt csináljunk. Kálvin különbséget tett aközött, ha egy szükségben lévőnek adunk hitelt, vagy ha üzleti célokra adunk hitelt. Ez utóbbi az úgynevezett „termelési kölcsön”, mely nem a szegényeket segíti, hanem a kereskedelem, az üzlet és a javak termelésének fellendülését. A kamat gyakran 12%-os volt egyes helyeken, Genfben azonban alacsonyabb volt: 5%-os, amikor Kálvin visszatért oda, és 6,6%-ra emelkedett kb. 5 évvel később (1544). Kálvin azonban nem állított fel semmilyen abszolút normát a kamatra nézve, részben azért, mert tudatában volt annak, milyen sok tényező játszik közre a gazdaságban, mely egyszer sokak szegénységéhez vezethet, máskor pedig sokak meggazdagodásához. Azt is akarta azonban, hogy a keresztyén üzletembert Krisztus szolgálata inspirálja, hogy egy vagyonos ember többet kérhessen, amikor egy másik jómódúnak hitelez üzleti beruházásra, ugyanakkor sokkal kevesebbet követeljen, vagy esetleg kamatmentes kölcsönt adjon, amikor a szegényeknek hitelez.28 Nem mindenki engedelmeskedik azonban Istennek, és mindannyian bűnösök vagyunk, megkísértve a kapzsiságtól, az államnak ezért bizonyos útmutatókat kell felállítania a közjó megőrzésére. Biéler a híres Weber tézist is kommentálja. Szociológusok, mint Max Weber és Ernst Troeltsch próbálták megmagyarázni a protestáns országok nagy ipari fejlődését Kálvin óta. Weber - röviden — azt mondta, hogy a történelemben több protestáns vezetőt talált az üzleti és gazdasági gondolkodás terén, mint más vallásút. Arra a következtetésre jutott, hogy a reformáció szellemiségben volt valami, ami kedvezett a kapitalizmusnak. Mivel a kálvinizmusnak erős munka-etikája volt — egészen odáig menően, hogy a munka „vocatio”, tehát vallásos kötelesség Isten színe előtt —, és mivel a kálvinisták hajlamosak arra, hogy takarékosan, egyszerűen éljenek: mindez a kapitalista szellemiséghez vezetett. A kálvinista ember — még akkor is ha sok van neki — nagyon keményen dolgozik, mert Isten parancsolja a munkát, ami majdnem olyan, mint ha sákramentum, kegyelmi eszköz lenne. Vannak, akik lutheránus kvietizmusról és kálvinista akti- vizmusrói beszélnek, amikor munkáról és politikáról van szó.29 Lutherről elmondható, hogy szeretett paradoxonokban gondolkodni: peccator in re, justus in spe (ténylegesen bűnösök, reménység szerint igazak) vagyunk, Kálvinnak pedig az égő szív volt a mottója: teljesen felajánlani az ember 28 Biéler, 57. 29 Thieücke, 565kk. 55
