Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: Keresztyén politikai etika Augustinus Luther, Kálvin és Kuyper
Keresztyén politikai etika gondolkodott. Niebuhr szerint ugyanakkor az is igaznak tűnik, hogy nézetei és a lutheránus tradíció sokszor túlságosan könnyedén a konzervativizmus oldalára állt. A lutheránus teológia sokat beszélt az emberi életek és a fejedelmek, kereskedők stb. cselekedeteinek megváltoztatásáról, de nem sokat beszélt a társadalom struktúrájának megváltoztatásáról. Luther és sokan mások úgy gondolnak a világi felsőbbségre, mint ami elsősorban megtartó erő különféle gonosz dolgokkal szemben, de nem hangsúlyozzák eléggé azt a feladatát, hogy az igazságosság új formáit teremtse meg, és a társadalmi törvényeket és struktúrákat átalakítsa. Végül pedig hozzá kell tennünk, hogy az „Evangélium” és a „Törvény” szétválasztása nem akadályozta meg Luthert abban, hogy vallja: a keresztyén hitnek meg kell változtatnia az embereket és politikai cselekedeteiket is. Látta, hogy egész életünket Isten szolgálatába kell állítanunk. Nem azért beszélt két uralomról, hogy korlátozza az Evangélium társadalomra és a világi felsőbbségre gyakorolt hatását, hanem hogy elősegítse a hit szabadságát, a kultúra bizonyos területeinek szabad fejlődését a saját identitásuknak megfelelően, anélkül hogy egymáson uralkodnának. Niebuhr a hímek és a kultúrának ezt a viszonyát paradox kapcsolatnak nevezi, mivel nem teljesen válnak külön, de nem is teljesen azonosak. Találkozási pontjaik vannak, hatással vannak egymásra, de nem fejtenek ki totális kontrollt egymás fölött, és nem is járnak teljesen külön utakat. Olyan paradoxon ez, amellyel mindnyájunknak együtt kell élnünk! Anabaptisták A középkor Európáját egyház és állam szintézise jellemezte. A protestáns reformáció különböző irányzatokat hozott létre, például az anabaptistákat, lutheránusokat és kálvinistákat. Mindegyikben volt valami közös és voltak különböző dolgaik is, nemcsak az egyházzal kapcsolatos elképzeléseikben, hanem politikai nézeteikben is. Európa széthullott nemzetállamokra és különböző vallási zónákra. Az anabaptisták próbálták a legerőteljesebben szétválasztani az egyházat és az államot. Annak ellenére, hogy voltak közöttük nagyon szélsőségesek (ahogyan kétségkívül mindegyik vallásos mozgalomban voltak), néhány jó kérdést is felvetettek. Az anabaptisták századokon keresztül arra helyezték a hangsúlyt, hogy keresztyén testvéri közösségben különüljünk el a világ befolyásától. Jobb megnyilvánulásaikban felismerik, hogy arra hívattunk el, hogy Krisztust szolgáljuk a világban és hogy esetleg időnként a kultúrát is megreformáljuk (bár ez nem mindig volt első helyen napirendjükön, mert általában saját megtérésükhöz mint a központi kérdéshez tértek mindig vissza). Stratégiájuk lényege az egyház megtisztításában és a keresztyén testvéri közösségben rejlik. Látták a névleges egyháztagság problémáját és úgy gondoltak az egyházra, mint keresztyén testvérek, bibliaórák és jócselekedetetek közösségére, ahol mindenki aktív keresztyén. Háttérbe szorították a klérus eszméjét és a bibliaismeretet, illetve a keresztyén életmódot helyezték előtérbe testvéri közösségi talál51
