Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: Keresztyén politikai etika Augustinus Luther, Kálvin és Kuyper
Frank Sauyer Politikai ethosz a lutheri tradícióban Douma néhány kérdést vet fel a lutheri tradícióval kapcsolatban.21 Jóllehet azt várnánk a lutheri hatástól, hogy az talán a „szabad egyház szabad államban” elképzeléshez vezet, ehelyett Luther a fejedelmektől kér segítséget, hogy kormányozzák az egyházat. Melanchton is azt tanította, hogy a fejedelem vagy király az egyház elsőszámú tagja, és a törvény mindkét táblájának védelmezője. A lutheri tradíció az egyház-állam egyesülésének eszméjéhez vezetett a cuius regio eius religio alapelvben. Egy területnek a fejedelme meghatározhatta az ott élők vallását. Az egyház anyagilag függőhelyzetbe került a világi felsőbbségtől (a cezaropapizmus egy formája). Ennek szélsőséges megjelenési formája volt az, amikor Hider volt hatalmon Németországban 1933 és 1945 között, és hűséget várt el az egyháztól. Gyakran mondják azt, hogy az Evangélium és a Törvény, hit és politika két teljesen elkülönülő uralommá való lutheri szétválasztása juttatta oda az egyházat, hogy olyan könnyen meghunyászkodjon a hitleri vezetés és annak zsidó holocaustja előtt. Karl Barth bírálta az evangélikus egyházat, amiért annyira szétválasztotta a hitet és a politikát a hitleri időkben, hogy elveszítette prófétai hangját és teonomikus szerepét. Ebben a kérdésben Barth a lutheri dualizmusról beszélt. Később Niebuhr is felvetette a lutheri dualizmus kérdését.22 Ebben az esetben „dualizmuson” azt értjük, hogy az Evangélium és a Törvény két területe túlságosan messze van egymástól, nem lehet őket jól integrálni. Könnyű így kritizálni, a gyakorlatban azonban minden előforduló nézetnek, mely a hit és a kultúra egymáshoz való viszonyáról szól, vannak pozitívumai, sőt veszélyei is. Például a lelki és a szekuláris szétválasztásának ellentéte ezek egyesítése, amely egy a vallásos meggyőződésünk által szentesített ideológiához vezet. Ez könnyen megtörténhet, amikor a hit alapján próbálunk meg igazolni politikai döntéseket. Niebuhr rámutat arra, hogy Luther világosan meg akarta különböztetni az egyházat a világtól, ezen azonban nem azt érti, hogy a világi élet semleges és nem szorul rá, hogy' Isten Igéje átalakítsa. Luther igent mond a kulturális életre. Azt is tudta, hogy nem tehetünk szert orvosi ismeretekre a Bibliából, és nem olvashatók ki belőle a társadalmi törvények legapróbb részletességig, sem az asztalosságról vagy a világi felsőbbségről való ismeretek. A Biblia és a Szentlélek vezetése új szívet ad, új viszonyulást Istenhez, felebarátainkhoz és magunkhoz, de nem helyettesíti az említett kulturális tevékenységeket. A Biblia elsősorban lelki identitásunkra van hatással, Isten törvénye iránti engedelmességünkre, etikánkra és arra, hogyan éljünk szeretetteljes és szolgáló életet. A másik területen - a világban és a társadalomban, beleértve a világi felsőbbséget is — ilyen újjászületett emberekre van szükség, ugyanakkor szükségünk van a különböző kulturális területeknek megfelelő ismeretekre és jártasságokra. Luther tehát a kultúra megújításában is 21 Douma, 62kk. 22 Niebuhr, i.m., 170-189. 50
