Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: Keresztyén politikai etika Augustinus Luther, Kálvin és Kuyper
Keresztyén politikai etika tekben is gondolkodnunk kell: rádió, televízió, napilapok, Internet, egyetemek, multinacionális üzletek, politikai pártok, szakszervezetek, tömegsport rendezvények, számos önkéntes társaság stb. Ma akik központinak akarják tartani Isten törvényét, gyakran inkább teonomizmusról beszélnek és nem teokráciáról. A kérdés azonban az: mi történik akkor, ha a keresztyén örökség számos országban egyértelműen múltbeli dologgá válik? Mennyiben beszélhetünk például keresztyén Európáról? Beszélhetünk-e egyáltalán teokráciáról? Teonómiáról? Keresztyén társadalomról? Keresztyén nemzetről? Keresztyén politikáról?5 A keresztyének abban látják feladatukat, hogy a demokratikus társadalom pluralizmusa mellett szólaljanak fel. Tudjuk azonban, hogy ez gyakran arról szól, hogy „a szükségből erényt kovácsoljunk”. Manapság gyakran tudatában vagyunk annak, hogy bár bizonyságot tehetünk Isten törvényéről, nem várhatjuk el a kormánytól, hogy keresztyén identitást erőltessen rá a társadalomra. A corpus Christianum széthullott, a keresztyén identitás pedig a keresztyén egyházakra, keresztyén iskolákra, keresztyén családokra korlátozódik, és nem lehet azt azokra erőltetni, akik más hitet kövérnek, legyen az akár egy másik világvallás, az ateista humanizmus egy formája vagy bármi más. A politikai megközelítésnek ez a megváltozása nyilvánvalóvá válik, ahogyan sorra vesszük néhány nagy gondolkodó nézeteit: Augustinusét, Kálvinét, Kuyperét és másokét.6 Augustinus: „De Civitate Dei” - választás Isten és a világ között Augustinus7 a Római Birodalom széthullásának idején élt. Azért írt könyvet az „Isten városáról”, hogy arról írjon, hogyan ura Isten a történelemnek. Ugyanakkor az egyházat is meg akarta védeni azokkal a vádakkal szemben, melyek szerint Róma a keresztyének miatt veszítette el dicsőségét, amiért azok nem akarták a római Isteneket imádni. Augustinus azt mondja, hogy Róma saját erkölcsi bukása és romlása miatt gyengült meg és veszítette el a történelemben betöltött helyét. Róma kultúrájában találhatók olyan jó dolgok, amelyekért dicséretet érdemel. Augustinus szerint azonban Istennek az a terve rejtve van előlünk, hogy miért engedi meg, hogy egy király vagy ország előtérbe kerüljön a világ színpadán. 5 Vö. Gary Scott Smith szerk., God and Politics: Four Views on the Reformation of Civil Government (New Jersey: Presbyterian and Reformed Publishing, 1989), valamint L. Kalsbeek, Contours of a Christian Philosophy, 31.fej.: „The problem of the Christian state” (Toronto: Wedge, 1975). 6 Összefoglalást találunk Robert E. Webber, The Secular Saint: The Role of the Christian in the Secular World (Grand Rapids: Zondervan, 1979) c. művében. 7 Augustine, Of True Religion, trans. J. H. S. Burleigh (London: SCM Press, 1966). Augustine, The Confessions (New York: New City Press, 1997), magyarul: S^ent Ágoston vallomásai, ford. Vass József (Budapest: Szent István Társulat, 1917,1995, 1999). Augustine, City of God, trans. Maria Boulding 8New York: Doubleday Image Books, 1958), magyarul: Isten városáról (De civitate Dei), ford. Földváry Antal (Budapest, 1942). Henry Chadwik, Augustine (Oxford University Press, 1996). 43
