Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: Keresztyén politikai etika Augustinus Luther, Kálvin és Kuyper
Frank Sawyer Augustinus látta, hogy a pogány és a keresztyén államban egyaránt megtalálható a jó és a rossz keveréke. Elutasítja tehát azt az elképzelést, hogy amikor felajánlásokat teszünk Istennek, O mindig megjutalmaz bennünket. Elutasítja a „siker teológiáját”, ami azt mondja, hogy a hűségeseknek könnyű és fényűzőbb élete lesz. Közismert, hogy központi helyet foglal el Augutinus nézeteiben a avitas Dei és a civitas terrena közötti ellentét. Isten uralma és a világ szerinti uralom különbözik. Nem két földrajzi területről beszél, hanem két princípiumról. Azt mondja, hogy az egyik a hitből származik, a másik pedig a hitetlenségből, ez a két különböző világ vagy rendszer pedig két különböző szeretetben gyökerezik: választanunk kell Isten szeretete és önmagunk szeretete között. Úgy gondolja, hogy ha magunkat szeretjük leginkább, akkor figyelmen kívül hagyjuk Isten akaratát és ellentmondunk annak. Ha Istent szeretjük először, akkor megküzdünk saját egoizmusunkkal, önző magatartásunkkal és terveinkkel. Augustinus reálisan gondolkodik, amikor azt mondja, hogy az egyház a földön jót és rosszat is magába foglal: a búza és a konkoly együtt nő (Máté 13:24-29). Látta, hogy Platón és Arisztotelész úgy tekintett az államra, mint ami túlságosan felölel mindent. Augustinus Isten szuverenitása alá helyezte az államot és további korlátokat szabott neki azzal, hogy az egyháznak saját hatáskört biztosított. Elmondható tehát: „Figyelemre méltó, hogy Augustinus az állam mellé helyezi az egyházat, amely autonóm a saját területén - ez pedig teljes elfordulás Cicerótól és Platóntól.”8 Augustinus hangsúlyozza a „földi” társadalomban található gonoszt, romlottságot, bűnt és nyomorúságot. Túlságosan gyakran veszi ki részét a politika a hatalommal való visszaélésben, ahelyett hogy az igazságosságra törekedne. Ugyanakkor azt is elmondhatja, hogy a világ, amelyben élt Isten kegyelme által egyre inkább a civitatis christiana-vi vált. Ha a gazdasági etikáról kérdezzük, rájövünk, hogy Augustinus meglehetősen szókimondóan hangsúlyozta a gazdasági igazságosság keresésének szükségességét. Az lTimóteus 6:7-re és a Zsoltár 24:l-re hivatkozott. Bírálta a kapzsiságot, és azt is mondta, hogy amikor a szegényeket segítjük, Krisztus ügyét visszük előrébb. Azt is tudjuk, hogy kísérletet tett a rabszolgák felszabadításának segítésére, és kifejezetten elítélte a gyermekrabszolgaságot és azt, hogy asszonyokra néha keményebb bírósági ítéleteket róttak ki, mint férfiakra.9 Ismert volt az ősegyház betegek és bebör- tönzöttek között végzett munkája. 8 Henry R. Van Til, The Calvinistic Concept of Culture (Grand Rapids: Baker, 1972), 85. 9 Bram Grandia, 7,even tnaal eleven: Over sabbatjaar en jubeljaar als Gods bevrijdende economic (Baarn: Ten Have, 1998), 162. és 174k. 44
