Sárospataki Füzetek 8. (2004)

2004 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: Keresztyén politikai etika Augustinus Luther, Kálvin és Kuyper

Frank Sanier

Fordította: Rácsok Gabriella

Keresztyén politikai etika Augustinus, Luther, Kálvin és Kuyper

Bevezetés

Ebben a jegyzetben a múlt olyan keresztyén politikai nézeteit és küzdelmeit szeretném felvázolni, amelyeket ma is érdemes tanulmányozni, hogy felkészüljünk és másokat is felkészítsünk a politikai felelősségvállalásra. Nagyvonalakban áttekintjük hogyan élhet együtt egyház és állam, keresztyének és más állampolgárok. Kétségtelenül találkozunk majd azzal a felismeréssel, hogy a teológiai nézetek nem mindig egyformák, mint ahogyan a politika is társadalmanként változik. Nagy különbségeket találunk a Római Birodalom, a középkor feudális keresztyén Európája, a huszadik század posztkeresztyén kapitalista és szocialista társadalmai, valamint a globalizáció perifériájára szorult Harmadik Világ nemzetei között. Látni fogjuk, hogy nemcsak a keresztyén politikai magatartások és elméletek különböztek, hanem az elérhető gyakorlati eszközök is. Nem áll szándékunkban egyféle keresztyén politikai megközelítést magasztalnunk, hiszen az egy nézet ideologizálásához vezetne. Ehelyett reménység szerint a keresztyén hitből fakadó politikai bölcsesség és társadalmi változás több momentumát figyeljük meg. Ugyanakkor elismerjük és elvetjük azokat a hibákat, amelyek hatalmas problémákat okoztak az egyház történelmében. Sajnálatos módon keresztyén vezetők is gyakran estek abba a hibába, hogy visszaéltek a politikai (társadalmi-gazdasági) hatalommal, és olyan ideológiák előtt hajtottak fejet, amelyeket el kellett volna utasítaniuk.

A címben csak néhány kulcsnév szerepel, de természetesen rajtuk kívül másokkal is foglalkozunk, és összehasonlítjuk őket, hogy minél teljesebb képet kaphassunk az eltérő politikai ethoszról kialakított keresztyén nézetekről.

Cezaropapizmus, teokrácia-ekkléziokrácia, teonomizmus, pluralizmus?

Douma szerint a hit és politika megközelítésének három módja létezik: 1) hit és politika alapvetően egymással szemben állnak, hiszen a hit a felebaráti szeretetre hív, míg a politika alapja a hatalom; 2) hit és politika két különböző terület, és nincs szükség az összekapcsolásukra; 3) a hitnek be kell lépnie a politikai arénába, és hatnia kell arra.1 Douma hozzáteszi,

1 J. Douma, Politieke verantwoordelijkheid (Kämpen: van den Berg, 1984), 9. Ebben az írásban többször is merítek ebből a könyvből. A lábjegyzetben a „Douma” hivatkozások erre a műre vonatkoznak.

41