Sárospataki Füzetek 7. (2003)

2003 / 1. szám - MÚLTUNK - Molnár Sándor: Néhány fejezet Telkibánya vallási életéből

GS SÁROSPATAKI FÜZETEK 2003/1 80

Te pedig, óh égi Atyánk,

Árasad gondviselésed ránk.

Ha búbánattal látogatsz Keserűpohárt osztogatsz.

Erősítsd reménységünket,

Enyhítsd is meg keserveinket Taníts hinni, reménykedni.

Az indulás előtti zárószavak a következőképpen hangzottak:

Elkísérünk utolsó utadra,

Utolsó utadra, hova gyászolóid Bús könnyei és mindnyájunk Őszinte részvéte kísér1 2

Az előbb említett könyvben van egy másik, saját kezűleg írt, és beragasztott lap is, amelyen a következő címmel szerepel egy ének: úti ének kapuban. így szól a szövege:

Vegyétek fel a már záporkönnyekkel befestett,

Sötét koporsóba rejtett meghidegült testet.

Vegyétek fel segítőfelek, bocsássátok fájó kebelek, váják az örökös éjjelek.

Amikor a koporsót felvették, a harangozó elkezdte húzni a harangot. Ha nem látta, hogy mikor kell elkezdeni a harangozást, akkor valaki jelzett neki. A harang az indulástól a temetőkertbe való megérkezésig szólt. Egy anekdota erről is megemlékezik. Egy alkalommal, amikor temetésre került a sor, a harangozó megállapodott egy nagyothalló atyafival, hogy úgy jelzi neki, hogy mikor kezdje a harango1 Kassai Sándor hagyatéka, Nagy Pál helyi lakos tulajdona. Kézírással selyempapír lapon, beleragasztva: Fövenyessy János: „Temessük el a halottakat!” Mezőkövesd, 1923.

2 Kerekes Istvánná közlése

&r> 97 G8