Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: A gyülekezet anyagi alapjai az ószövetségben
oa Sárospataki Füzetek 2003/1 so veszi el Nábót birtokát, és kapcsolja a királyi birtokhoz. Valahol még élt a régi törvény ismerete és gyakorlata, amely védte az Úr által adott örökség tulajdonosi sérthetetlenségét, de az uralkodó már nem tartotta magát ahhoz. Az Isten által örökségül adott birtok elidegeníthetetlenségét védő törvény rendelkezése így szólt: „Ha atyádfia elszegényedik, és elad a birtokából, akkor álljon elő a visszaváltója, a legközelebbi rokona, és váltsa meg magának, amit atyjafia eladott. Ha pedig valakinek nincsen kiváltója, de ő maga szert tesz annyira, amennyi elegendő a visszaváltáshoz, vegye számba az eladás óta eltelt esztendőket, a fennmaradó értéket pedig térítse meg annak, akinek eladta, és térjen vissza a birtokára. De ha nincs annyija, amennyit meg kellene térítenie, akkor maradjon az eladott föld a megvásárlójánál az örömünnep évéig. Az örömünnepen azonban váljék szabaddá, és az eladó térjen vissza birtokára.” (3Móz 25,25-28) A kürtölés esztendejében, minden ötvenedik esztendőben, az örömünnep évében minden Istentől kapott birtoknak vissza kellett volna térni az ősi családhoz. Ezt azonban a királyság korában csak a legritkább esetben váltották valóra. Királyok és hatalmasok egyre inkább eltulajdonították az Isten tulajdonát. így vált bizonytalanná a gyülekezet anyagi alapja mind az istentisztelet irányában, mind a szociális vonatkozásban, a diakónia gyakorlásában. Bár az anyagi javak az Ószövetség tanulsága szerint nincsenek elkülönítve a hitélet gyakorlásától, sőt amint eddig részletesen föltártuk, minden anyagi érték Istenhez tartozik, és az eltorzulásnak számít, amikor azt egy ember, akár király, akár bármiféle hatalmasság, magának kisajátítja, mégis külön választ Isten magának egy törzset a maga szolgálatára, és azoknak az anyagi javakhoz egészen más viszonyuk van, mint a nép többi részének, a többi törzsnek. Amennyire Istentől kapott szent örökség volt minden családnak az a földterület, amelyet a honfoglaláskor a család őse kapott, annyira hangsúlyos, hogy Lévi törzsének nincs öröksége. Erre a törzsre vonatkozóan az Úr ezt mondta: „Földjükből nem kapsz örökséget, és nem lesz osztályrészed köztük. Én vagyok a te osztályrészed és örökséged Izráel fiai között.” (4Móz 18,20) Kaptak városokat az ország felosztásakor, ahol lakhattak. Józsué könyvében így van róluk feljegyezve: „ezért a lévitáknak nem adtak osztályrészt az országban, hanem lakóhelyül városokat, az azokhoz tartozó legelőket pedig jószáguk és javaik részére.” (Józs 14,4) Lévi törzsének nem volt tehát osztályrésze az ígéret földjéből 80 78 08
