Sárospataki Füzetek 7. (2003)

2003 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Novák István: Egyháztársadalmunk - Kísérlet egyfajta egyházszociológiai "látlelet" felvételére

ca Sárospataki Füzetek 2003/1 zo

amelyik tudja, hogy „alattad a föld (feletted az ég) benned a létra,”1 és neki nem kell egyebet tennie, mint ennek a „létrának” — a léleknek — szüntelen ápolásával, erősítésével a nagy Lélek áradásába bekapcsolódni. Egyszerűen és közönségesen: hívő-hitvalló életet élni.

Végül a vonzásoknak és taszításoknak ebben a valóságos világában össz-egyháztársadalmi síkon is vannak mellőzhetetlen feladatai. Utóbbiakat — a legkifejezőbb módon a misszió munkájaként jelölhetjük. Kétirányú, mert mind befelé, mind kifelé törekvő szándékkal. Befelé a mindenkori egyháztársadalmat mint megmunkálandó területet kezelve, kifelé — ugyanazzal a szándékkal — a világi társadalmat megközelítve. Mert végül is tudomásul kell vennünk, hogy a „pogá- nyok” nem távoli földrészek, vagy a „harmadik világ” területeit népesítik; közöttünk vannak és mind az egyházi, mind a világi társadalom kereteiben megtalálhatók. Ha van - bizonyára van — történelmi egyházainknak valamiféle befelé, ám ugyanakkor a világi társadalmat is célkeresztjében tartó egyházpolitikája, annak homlokterében az így felfogott missziót kell kezelnie. Általában a társadalom — mindkét társadalom — egészére, de különös éllel az iskolák és az értelmiség területére irányítottan. Azért e kettőre, mert bennük mutatkozik legvilágosabban és legtöbb reményt keltő módon az a biztosíték, amely folyamatosságában és egymáshoz kapcsolódó jellegében az egyháztársadalom mint közösség jövőbeli létét és mozgásait a legmegalapo- zottabb reménységgel láttathatja.

3. De van-e itt jövő egyáltalában? Hiszen azok a tényezők és adottságok, amelyek társadalmunk mai valóságát formálják, éppen jövőt kioltó irányultságot mutatnak. Ezerarcúságukból legfőképpen két oldalon. Egyik az a felismerés, hogy az egyházat körülvevő mai társadalom nem keresztyén társadalom.1 2 Már régen nem az, és ha mai állapotából kiindulva kérdezünk, vajon volt-e és ha igen, mikor volt egyáltalán olyan, amelyet — Jézus Krisztus személyére utalással — annak lehetett nevezni? A jövő lehetőségét másik oldalról fenyegető adottság pedig a globalizáció. Jellegzetessége, hogy mind társadalmában, mind hatásaiban pozitív és negatív elemeket egyaránt hordoz.

1 Weöres Sándor

2 Malcom Muggeridge: A keresztyén társadalom vége — de Krisztusnak nem. Sárospataki Füzetek 2001/2. 5-48.

EO 72 03