Sárospataki Füzetek 7. (2003)

2003 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Novák István: Egyháztársadalmunk - Kísérlet egyfajta egyházszociológiai "látlelet" felvételére

oá Sárospataki Füzetek 2003/1 so

Ezek betekintésére ezúttal sem a tollat vezető képesség, sem az ehhez nélkülözhetetlen tér nem áll rendelkezésünkre. Ám társadalmat bomlasztó hatását aligha lehet tagadni, hiszen túlnyomó részt azokon a felületeken ígér és ad szükségképpen mást és újat, amelyeket eddig társadalmi létünk alapjainak minősítettünk. Tehát az egyház és a nemzet történelmének, kultúrájának, hagyományainak és gazdálkodásának világában. Ha pedig ez így van, akkor az ellenállás és a védekezés is ezen a vonalon mutatkozik legeredményesebbnek. Miért? Mert valamennyi a gyökerekből fakad. Ez utóbbiakat pedig nehéz megsemmisíteni. Mert mélyen vannak és ásni, esedeg robbantani kell, hogy hozzáférhetőkké válhassanak. Mindkettő olyan művelet, amelyet már a felszínen, a mindennapok cselekvőségével el lehet hárítani. Ehhez hit és hitvallás szükséges. Olyan, amely ezeket az értékeket kétezer, illetve ezezszáz esztendő minden keserve, mert egyház- és nemzetrontás sodrásában megtartó erőként kezelte. Olykor csupán személyes imádságokkal, olykor ugyanennek az imádságnak az evangéliumból ismert „hegyeket mozgató” erejét igazolva.

Ez a hit persze sohasem valamiféle tömegmozgalomként munkálkodott. Mert ha — merőben öüetszerűen vizsgálódva — a középkor vérzivataros eseményei közül VIII. Gergely korát vesszük szemügyre, ahol a simonia és egyéb gyalázatosságok a poklok mélységét járatták a társadalommal, akkor meg kell látnunk azt a — törékeny, de létező — magot, amely minden emberi aljasság ellenére mégis a Krisztus alakja és a hit körül igyekezett rendeződni. Ugyanez a mag őrizte és adta a reformáció értékeit, holott a német parasztháborúk, a harmincéves háború, az ellenreformáció sokféle változata — temérdek szenvedést provokálva — mindent igyekezett megtenni ezek megsemmisítésére. Ugyanezt példázza a XX. század két nagy diktatúrájának minden megnyilatkozása is. Ám két világháború, gulág és haláltáborok, valamint a fizikai és a lelki terror legkülönfélébb infernói ellenére ez a töreden hiten építkező embercsoport megőrizte és átmentette azokat az értékeket, amelyek fényénél mind az egyházi, mind a világi társadalom ismét és ismét újjászerveződhetett.

Magyar vonatkozásban sem történt ez másképpen. Tatár, török, levert és kegyedenül megtorolt szabadságharcok és forradalmak, a nemzetet fizikailag is megsemmisíteni törekvő akciói, de a negyvenéves „pusztai vándorlás” templom falai közé szorított társadalma is tanúsítja az egyetemes képlet itt is megismétlődő azonosságát.

£0 73 03