Sárospataki Füzetek 7. (2003)

2003 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Novák István: Egyháztársadalmunk - Kísérlet egyfajta egyházszociológiai "látlelet" felvételére

os Sárospataki Füzetek 2003/1 ao

pusztán világi síkon mutatkozhatok. Ennek a kötődésnek lényegi ürességén mit sem változtatnak az időnként — mintegy programszerűen — megrendezett demonstratív megemlékezések. Ha e tömegeket megmozgató, egyházi oldalról is ápolt látványos megmozdulások pillanatnyilag a történelem emlékeit revelálják ugyan, még oly parádés megrendezésükből azonban — éppen a lelkek nagy részének közömbössége nyomán — alig marad vissza afféle kötőerő, amely adott esetben a történelem gyakorlati megélésére mozgósítana. A história köré feldúsított pompa — ideértve az emlékművek és emléktáblák létesítésének gyakoriságát is — sokkal inkább az élmény vizuális, mintsem a lelkeket magatartásra ösztönző hatásait provokálja.

3. ’’Kétfedelű” társadalmunk mai állapotának vizsgálatánál — amint már jeleztük — a kultúrának (ideértve az anyanyelvi kultúrát is) jelentős szerepe van. Ahhoz, hogy ezt a szerepet — korántsem részleteiben, sokkal inkább lényegi egészében — áttekinthessük, a kultúra fogalmával kell tisztában lennünk. Tájékozódásunkat — elkedvedenítő módon — fölöttébb zavarhatja, hogy a kérdést — mi a kultúra? — ma már könyvtárnyi anyag igyekszik megválaszolni. Természetesen, hiszen a felfogások sokfélesége az emberi gondolkodás tüneményes másságát bizonyítja. Ezért a válaszok egymástól eltérő véleményekbe öltözötten formálódnak. A nézetek eme bősége vezet oda, hogy a feleletet ne gyakorlati síkon, hanem valamiféle elvi tartományban próbáljuk megtalálni. Abban a felfogásban, amely szerint „a kultúra nem tudás, nem művészeti produkció, hanem valami életet szabályozó elv, amely egy embercsoport minden tagjának belső mágnese, irányítója”.1

Ennek a szemléletnek a már kétezer éves keresztyén kultúra mindenben megfelel. Mind tanításai, mind ezek gyakorlati vetületei világosan utalnak arra az életet szabályozó elvi tartalomra, amely ezt a kultúrát jellemzi és gyakorlatilag mozgatja. Napjaink egyháztársadalma e kultúrának egyik tagja és egyben örököse. A kérdés most már az, vajon ezt az örökséget ez a társadalom mennyiben tartja sajátjának és hogyan kezeli?

1 Németh László: Molnár Albert zsoltárai és ritmikájuk. Az én katedrám c. kötetben. Budapest, 1969. 88.

£0 65 OS