Sárospataki Füzetek 7. (2003)

2003 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Blokhuis, Peter: A keresztyén felsőoktatás természete és feladata

ca Sárospataki Füzetek 2003/1 ín

ké váljanak, akik képesek kreatívan alkalmazni tudásukat saját szakterületükön.1

Az oktatásról alkotott felfogásunkhoz elengedhetetlen, hogy minden diák önállóan tanul. A diák nem passzív anyag, akit a tanár manipulálhat. Ez különösen igaz a felsőoktatásban, ahol a diákok maguk felelősek a tanulásukért. Véleményem szerint nem beszélhetünk felelősségről a világnézetünktől izoláltan. A felelősséghez hozzátartozik a válaszadás. Kötelességről lenne itt szó? Vagy nincs értelme ennek az utolsó kérdésnek? Úgy gondolom, a felelősség fogalma nagyon fontos a felsőoktatás keresztyén szemszögből való megközelítésekor. Észre kell azonban vennünk, hogy a felelősség a humanista gondolkodásban is fontos szerepet játszik. Ezért bővebben kell szólnunk róla.

Felszólalásomban a keresztyén felsőoktatás néhány lényeges alapelvét szeretném felvázolni. Olyan alapelvek ezek, melyek útmutatóul szolgálhatnak tanári munkánkban. A jövőre irányuló stratégiánk részeként meg kellene próbálnunk a tantervet ilyen alapelvekkel feltölteni. Az alapelvek a következők: 1) a teremtésrend, 2) a felelősség, 3) a hagyomány és 4) a személyes tanítás princípiumai.

A teremtésrend princípiuma

A keresztyének nem hihetnek mást, mint hogy világunk — beleértve az embert is — Isten teremtéseként létezik. Az ember tudása és cselekvése egy olyan világban születik meg és egy olyan világgal áll kapcsolatban, amely adott és amelyben ő létezhet. Egy olyan Isten alkotásaként szemlélni a világot, Akiről tudjuk, hogy minden jó forrása, nem engedi meg, hogy közömbösek maradjunk a világgal kapcsolatban. Filozófiailag megfogalmazva: a keresztyén ember számára adott a világ értelme, továbbá arra hívattunk el, hogy ráhangolódjunk erre az igazságra, ahhoz igazodjunk, sőt aziránt kötelezzük el magunkat. A világban mindennek bizonyos jelentése van önmagában és más dolgokhoz, illetve az emberekhez való viszonyában. A teremtés értelmében Isten jóságával találkozunk.

1 J.C. van Bruggen, „Studeerbaarheid: de kunst van hét verleilden”, D. Beijaard e.a. (szerk.), Werken aan hoger onderwijs (De Lier, 1996), 22.

£F> 37 G3