Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - MÚLTUNK - Molnár Sándor: Néhány fejezet Telkibánya vallási életéből
Molnár Sándor Dallam: 370. dicséret Jövel Szentlélek Úristen Könnyezünk, sírunk e helyen, Árvák sírnak keservesen, E gyászkoporsót ölelik, Tudják, hogy atyjuk benne nyugszik. Megesnek szíveink rajta, Hogy az árvák a\i kiáltják: Édesapám, édesapám, Ne hagyj itt minket ilyen árván, Nincs, ki viseljen gondot reánk. Életnek, halálnak Ura! Tekints e siránkozpkra, Kik itt könnyeket hullatnak, Segítségül téged hívnak, Téged, világok Istene, Szívüket gyász vonta be, Te oszlasd el e felleget, Mely a szívükre nehezedett, Nyújtsd feléjük szent kezedet. Bánatnak jelképe e táj, Itt tanyát ütött a halál, Egy jó apát váratlanul Pusztított el az árváktól. Itt hű társ gyermekeivel áll Atyjuk gyász koporsójánál, Nem szán’ az árvák sírása, Sem az özvegy anya jaj szava, Hogy jó atyjuk már itt hagyja. Dallam: saját Könnyű legyen a föld hantja, Mely sírodban elfedez; Csendes a szellő, mely alvó Porod felett lengedez A bokor, mely sírod ormán Kihaj ja virágait: Illatával tegye szebbé, Koporsódnak álmait. Dallam: 28. zso^őr Hozzád kiáltok kegyes Uram Letűnt immár kimért napod, Bevégezted életpályádat, Szólott hozzád élet Ura, Hejtsdfejed a sír párnájára, Nem is érzel már fájdalmat, De éreznek, kik siratnak, Síró gyérmék, özvegy anya, Hull könnyeitek zjpor módra, Atyátok gyász koporsójára, Jaj, de már ő azt nem tudhatja, Mert elaludt jó atyátok, Jaj, be árván maradtatok. Itt hagy már atyátok titeket, Bús anya és árva gyermekek, Könnyeitek hullnak utána, Ne sírjatok, mert a sír várja, Hadd menjen ő haza, haza, Ügy sem hívhatjátok vissza. Dallam:370. dicséret Jövel Szentlélek Úristen Lez’ÍS aZ tát, mint az ár, Bánk a sírhalmok éje vár. A terhes földi küzdelem, Végtére is halált terem. Megszűnik minden étzemény, Kialszik a hit ér remény, Bár ha magasan áll napunk, Halálos álomba szunnyadunk, Ha szólít Istenünk, Urunk. Boldog ki pályatársait, Nyugodt lélekkel hagyja itt. Sírját, amely őt elfedi, A nép könnyekkel szenteli; Mert lévén jó emberbarát, Részvéttel áldják a porát, Es Isten, a mindent tudó, Derít reája új világot, Boldog halhatatlanságot. Dallam: 33. zso^őr Nosza Istenfélő szent hívek 138
