Sárospataki Füzetek 7. (2003)

2003 / 2. szám - MÚLTUNK - Molnár Sándor: Néhány fejezet Telkibánya vallási életéből

Néhány fejezet Telkibánya vallási életéből

Már lelkem dicső székes közül,

A megboldogult lelkekkel,

Szent színed látásának örül,

Es dicséretet énekel;

Bánat, keserűség, vagy másféle ínség Többé nem vérf; A váltság bérének, Jézusom vérének, hasznait érf.

Vigyázatok élő halandók,

Készítsétek magatokat,

Útját ok, napjaink múlandók,

Töltsétek hát jól azokat;

Az egy megkészjtett, jézustól vett hitet, Híven váltjátok; így ha majd a halál, Elkészülve talál, lesztek boldogok.

Dallam: 23. zsoltár Az Úr énnékem őriző pásztorom

Már oda térek, honnan testem vettem, Porrá kell lennem, mivelporból lettem, Azért testemet, a porba tegyétek,

Bátor tetemim férgek megegyétek,

De hiszem, hogyha eljő amaz óra, Feltámad testem, végtrombita szóra.

Ezen testemben, akkoron megállók, Azért örömest a sírba beszállok,

Bátran elmegyek, a halálnak útján,

Már nem rettegek haláltól ezután,

Semmi veszélytől magamat nem féltem, Melyben forogtam, míg e földön éltem.

Nyugodj hát testem, ítélet napjáig Eljő a jézus nem késik sokáig Midőn testemet a földből felveszi,

Dicső testéhez hasonlóvá teszi,

Te lelkem, térj be az Úr örömébe,

HolAbrahámnak nyugodj kebelébe’.

Dallam: 38. zsoltár Haragodnak nagy voltában

Megdöbbent kebellel állunk,

S könnyet sírunk,

Ezen gyász alkalomra.

Hirtelen halálprédája, áldozatja,

Vár itt a sírhalomra.

Hervatag az öröm virág Es e világ

Fájdalommal van tele.

Megszakad, mikor nem hinnénk, s nem is vélnénk,

Az embernek élete.

De azért bármely szomorú,

Sötét ború,

Boruljon életünkre.

Mégis mindég mimagunkat, és sorsunkat, Bízzuk jó Istenünkre.

Ő az emberiség Atyja,

Ó forgatja,

Az idő kerekeit.

O adja a halandónak, a vándornak, Napjait, esztendeit.

Dallam: 66. zsoltár Örvendj egész föld azlstennek

Megért gabona hajtsd le fejed,

Itt az aratási idő.

Fám megszáradt minden teteme,

Vár a sir, vár a temető.

Sok zivataron áthatottál,

A sűrű fátumok alatt,

Míg az aratáshozjutottál,

Mely (X. évig) haladt.

Jól van életed küszködés volt,

E világi gondok között.

De már befedvén a sötét bolt,

Nyugodnifogsz a Por között.

Ahol a sírnak néma fája,

Mindennek azt prédikálja,

Adám minden bűnös fajtája,

Nyugtát a sírban találja.

Dallam: 90. Zsoltár Tebenned bíztunk eleitőlfogva

Megilletődve elődbe borulunk,

Óh életnek s halálnak fejedelme!

139