Sárospataki Füzetek 7. (2003)

2003 / 2. szám - MÚLTUNK - Molnár Sándor: Néhány fejezet Telkibánya vallási életéből

Molnár Sándor

Jézus ajó pásztor, meghalt nyáj aér', Mindenik juhára, hullt a drága vér.

Rajta van pecsétje, minden gyermekén, lelkem adtam néki, szól, és így enyém.

jézus ajó pásztor, karjafegyverünk, jönne bár a farkas, mit sem árt nekünk. A halál völgyében, szívünk nem remeg Tudjuk a halált is, Jejus győzte meg.

Dallam: 316. Dicséret Jézus, fő- fő nyereségünk (régi énekesk.)

Jézus, fő fő nyereségünk,

Égi reménységünk,

Ne hagyj a tusakodásban,

Végső bejvívásban,

Földi életünkben,

Halálküzdelmünkben,

Oh, ha végsőt dobban szívünk,

S már nyugodni térünk:

Légy akkor is segítségünk!

E világot, ha próbáljuk,

Egészen átlátjuk,

Allhatatlanságát;

Senki itt föl nem lelheti,

Nem is remélheti Tartós boldogságát;

Azért csak hozzád vágyódunk,

Oh édes jézusunk,

S mindvégig nálad maradunk.

Fölcseréljük az életet S e földi helyeket Égi lakozással;

Oh, de azt föl nem cseréljük,

Sőt örökké éljük,

Dicséretmondással;

Ott a szentek mennyegzpje Es annak szerzője jézus, hívők kedvelője.

Dallam: 32. zsoltár Óh, mely boldog az oly ember éltében

jó Atyánk, mily boldog az olyan ember,

Szent kegyelmedből ki hosszú életet nyer, Mint a megért gabona a csűrbe,

Úgy tér sírjába jó vénségbe.

Az ilyen boldog s látja maradékit,

Kik most könnyekkel locsolják tetemit. Az ily ember nyugton tér sírjába,

Tudja, élni fog unokáiba’.

Mert az öregembernek már élete,

Éppen olyan, mint az est szjirkülete, Öregember estve dűl álomra,

Melyből nem ébred föl több nappalra, Levitetik sírjába, mert megérett,

Isten kegyelméből nyert sok éveket. Öregsége, vénsége korába’,

Visszahívja Isten, az Eg Ura.

Mert az embernek kettő a hazája,

Míg itt él a halandók világába,

De a szebb haza túl van a síron,

Es ott leszünk mi mindnyájan otthon.

De amíg élünk ezt is kell szeretni, Egyformán, mind a kettőből részt venni. Fis ki ez országban volt hű polgár,

Arra ott fenn égi dicsőség vár.

Dallam: 50. dicséret Óh, Úr jézus mennyi bánat (régi énekesk.)

Kedves halott, mennyi bánat,

Mennyi sóhaj száll utánad.

Fáj a szívünk, és kesergünk,

Oly nehéz a g)úszt viselni,

Kit szerettünk, eltemetni.

De ha hittel hozgád vágyunk,

Uram, benned lesz nyugvásunk.

Bíztass, bíztass édes Atyánk, jöjj, töröld le könnyes orcánk, jóságodnak melegével,

Te szent Fiad érdemével,

IAgy az árvák édes Atyja,

Özvegyeknek pártfogója.

Ez a mi szívünk hő vágya,

Ez lesz lelkünk megnyugvása.

Te szent hely, csöndes temető,

136