Sárospataki Füzetek 7. (2003)

2003 / 2. szám - MÚLTUNK - Molnár Sándor: Néhány fejezet Telkibánya vallási életéből

Néhány fejezet Telkibánya vallási életéből

Fájó könnyek, részvét könnyek,

Csak hulljatok, hulljatok,

Kedves szülők, vesztes felek,

Csak sírjatok, sírjatok.

Méltó a ti könnyetek,

Mert búcsút vesz tőletek,

Boldogságtok szemefénye,

Várja a sír csendes éje.

Kedves szülék, vesztes felek,

Csak sírjatok, sírjatok,

Mint az égen a fellegek,

Úgy eloszlik gyászotok.

Mert a fájó könnyeken,

A hit fénye megjelen,

Derűt hint szét a bús éjben,

Viszontlátás lesz aZ éppen.

Isten veled szép remények,

Porba hullott virága,

Vár reád a síri éjek,

Pihentető, mély álma.

Majd ama nagy reggelen,

Hitünk Ura megjelen,

Es felébreszt hívására,

Boldog élet hajnalára.

Dallam: 66. zsoltár Örvend egészfild az Istennek (harangozó)

Jaj, de méla, bús harangszp,

Nem hallja a harangozó,

A hívó szóra nem ébredhet,

A halál némítá a keblet.

Nem ébred gyászos sírástokra,

Sem énekünk bús hangára.

Itt hagyta a harangot másra,

Többet nem húggá imára.

Sötét koporsóban nyugvó,

Isten veled harangozó.

Özvegyed, árvádat itt hágod.

Templomot, tornyot, harangot.

Buzgó voltál hivatásodba’,

Hogy járjunk az Úr házába’,

Most neked szólott a harangszp,

Menj pihenni harangozó.

Elmégy, itt hágod germekid,

Bús, hű párod, jó rokonid.

Ez egházpak összes tagúit,

Ennek összes utódait.

Elmentél bús harangszó mellett,

Mely néma sírodba vezet- Mert égből hangzott a hívó szó,

Jöjj hát, fáradt harangozó.

Dallam: 38. zp°^ór Haragodnak nag voltában

Jaj, de fájó, búsan hangzó Gyász harangszp Kondu/t meg a lét felett,

Vesztes szívek panaszával,

Sóhajával,

Sirat eg szép életet.

Kondulj, kondulj siralmasan, Fájdalmasan,

Hirdeti az elmúlást.

Az életet halál várja,

Sírba z?Va>

Ott lel minden megnyugvást.

Hiába a könny, esengés,

Nincs menekvés,

Az Úr végzése szerint,

Akár mikor bármely korban,

Mint ősz lombja,

Porba hullunk egenként.

Dallam: saját dallam

Jézus a jó pásztor, hozgá tartozunk,

Hű ölébe rejtve, félni nincs okunk. Bárhová vezessen, csak kövessük öt,

Járva pusztaságot, harmatos mezőt.

Jézus ajó pásztor, őrá ismerünk,

Hogha tiszta hanga, lágan szpl nekünk.

Megpirongat néha, édes a szidás,

Ő vezessen minket, ö és senki más.

135