Sárospataki Füzetek 7. (2003)

2003 / 2. szám - MÚLTUNK - Molnár Sándor: Néhány fejezet Telkibánya vallási életéből

Molnár Sándor

Yin itt alszom, lelkem száll az ég felé,

Én sem alszom síromban mindörökké.

Dallam: 23. zsoltár A z Úr énnékem őriző pásztorom

Ide tértem a sírhalmok sorába,

A halálnak csendes tartományába.

Oh, szálljon e helyen ki-ki magába,

Hogy minden előtt e bús hajlék várja. Engem nem vár, itt vagyok, időm lejárt, Megásott sírom bezár engem mindjárt.

Hetven, ha több, nyolcvan év itt életünk, Ennek javát nyomorúsággal töljük. Elmúlunk lassan mi véges halandók, Mint a fák levelei mely sárgulok.

Utánam ti is eljöttök a sírba,

Mert ez a halandók örök lakása.

Jó Atyánk segítsél hát arra minket,

Hogy még éltetsz, elhagyjuk vétkeinket. Megjobbíthassuk a mi életünket,

Te vezessél utóidra bennünket.

Végső órán adj csendes kimúlást,

Adj nyugodalmat, adj boldog feltámadást.

Dallam: 35. zsoltár Perelj Uram perlőimmel

Itten az én hült testemet,

Mint a magot, elvessétek,

Tegyétek síromba pihenni,

Nem félek én itten aludni,

Mert itt én nem magam vagyok,

Vannak kicsinyek és nagyok,

Míg a feltámadás nem lesz Itt álmodozunk szépeket.

E gyász koporsó, e mély sír,

A hült tetememmel bír,

Szent is lett már e sötét sírbolt,

Jézus ily sírba’ aludott,

De ő abból fóltámadott,

Nekem meg utamba esett,

Mert eg szebb hazát keresek.

Dallam: Kövid az élet és kit?

Istenem, tudom, bog meghalok,

Életem virága elhervad,

És olyan földijét nem tudok,

Amely örökké megmarad.

Adjad hát, hog minden órán,

Készen legek későn, korán.

Istenem, nem tudom a halál,

Hol lep meg és hol lesz sírom,

De ha lelkem tehozzáőfelszáll, Akármelyik földet bírom,

Mindenütt a te földedben Porladozjk el a testem.

Istenem, nem tudom a halál Mimódon végzi éltemet,

Csendesen-e vág sok jajjal száll Hozzám az utolsó követ, lg akármint hol találom,

Csendes álom lesz halálom.

Istenem, vedd hozzád lelkemet,

Mint Krisztusban megváltottál,

Kiben helyeztettem hitemet.

Szenvedve szomorú sorsát,

Legen tetszésed, csak kérem,

Hadd érjen csendesen végem.

Dallam: 42. zsoltár Mint a szép híves patakra (ifak)

Itt hagtad már e világot,

Ezer búval, bajával,

Itt hág minden földi álmot,

Sötét, színes árnyával, lelked üdvét fölfelé,

Boldog jövő int felé,

Hite vága teljesült,

Ott fenn Jézussal egesült.

2 A dallam eredetére egyik Telkibányán használt énekeskönyvben sem találtunk utalást.

134