Sárospataki Füzetek 7. (2003)

2003 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Sawyer, Frank: Az egyház szerepe ma a társadalomban

ca Sárospataki Füzetek 2003/1 so

A keresztyének elhívásának célja van

Tudjuk, hogy az újszövetségi szó az egyházon (ekklés^iá) azokat jelöli, akiket „kihívott” Isten. Az egyházhoz azok tartoznak, akik egybehívatnak az Isten úszteletére, és akik kihívattak a sötétségből a világosságra. A világban vagyunk, de nem a világból valók vagyunk — ahogyan ezt Krisztus mondta. (János 17) Az egyház mint Isten népe a Krisztus követőit jelenti, akik a társadalomban élnek és dolgoznak. Mindig arra kényszerülünk, hogy elgondolkozzunk keresztyén identitásunkon. Mit tehetünk és mit nem tehetünk? Időnként úgy érezzük, el kellene menekülnünk ebből a bűnös világból. Máskor úgy érezzük, hogy nemzetünk vagy kultúránk, családunk vagy iskolánk, politikai pártunk vagy életmódunk keresztyén. Vagy lehet, hogy nem egészen találjuk keresztyénnek ezeket a dolgokat, de nem is annyira keresztyénellenesnek, talán inkább semlegesnek. Máskor úgy gondoljuk, át kell alakítanunk a társadalmat, vagy legalábbis néhány jó keresztyén szervezetet kell létrehoznunk.

Mindez egyszerre igaz. Szabadulnunk kell a bűntől, ami azt jelenti, hogy bizonyos helyektől és tevékenységektől távol kell tartani magunkat. Vannak keresztyének, akik nagyon szigorúak ebben a kérdésben, mások kevésbé. Amikor pedig a társadalom és a kultúra sokféle területe kerül szóba (zene, sport, különféle rendezvények), vannak keresztyének, akik részt vesznek ezekben, míg mások inkább visszavonulnak keresztyén csoportjukba. Akkor még nem is beszéltünk a városi és a falusi élet közötti különbségről. Az itt jelenlévők többsége a református egyházhoz tartozik. A református irányzat gyakran hangsúlyozta azt, hogy át kell alakítanunk a társadalmat. Kálvin ezt tette Genfben. Mások más helyeken hasonlóképpen (vagy éppen másképp) cselekedtek. Sikerek és kudarcok is követték ezeket a törekvéseket. A társadalom mindeközben nem állt mozdulatlanul. A századok során a református egyház történelme sok mindent megmutatott nekünk. Miközben alakítani akarjuk a társadalmat, vigyáznunk kell arra, nehogy olyan zárt közösséggé váljunk, akik azt akarjuk, hogy mindenki pontosan olyan legyen, mint mi. Vigyáznunk kell arra, nehogy azt gondoljuk, hogy mindent jobban tudunk. Arra is vigyáznunk kell, nehogy előírások tömkelegét állítsuk fel, amely elveszi a keresztyén élet örömét. Azt is hozzátenném még, hogy vigyáznunk kell arra, nehogy túlhajtsuk magunkat. Hiszen ha az Úr nem

80 25 oa