Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNYOK - John Courtney Murray: A jelenkori probléma: Isten halála
A JELENKORI PROBLÉMA: ISTEN HALÁLA dékon, ami csak az értelmet akarja imádni, mint a modern filozófiák esetében. A marxista ateizmus gyökerei nem az ideák világában, hanem a tények világában vannak — az emberi nyomorúság társadalmi tényeiben találhatóak. Ez az elkeseredettség ateizmusa, amely az ipari kor emberének történelmi helyzete ellen irányul. Egy olyan ateizmus mélyén, amelynek a gonosz problematikája a mátrixa, egy morális abszolútum található. Nemcsak azt állítja, hogy a gonosznak nincs joga létezni, hanem azt is, hogy létezése tűrhetetlen. Ez egy olyan kizárólagosságnak az elve, amit a Biblia Istene a világot kormányzó munkájában nem jelent ki kötelezőnek. A gonoszt gonosznak ítéli, azonban nem tartja azt tűrhetetlennek. A páli „elnézést” (Róm. 3,25) tanúsítja iránta. így ezt hozzák fel vádként ellene. Őneki, aki Isten — hangzik a vád - nem lenne szabad eltűrnie a gonoszt. Mivel a Biblia Istene eltűri azt, ezért nem is Isten. Istent magának Istennek a nevében tagadják meg. Ez az ateizmus legtisztább és legszenvedélyesebb formája, amikor az ember saját - inkább istenszerű — moralitásának a nevében tagadja meg Istent. Ez messze túlszárnyalja a kisstílű bibliai ateizmust és a filozófia sekélyes monizmusait. A marxista ateizmus a tisztaság és szenvedély ilyen magaslataiba tör, ha el nem éri azt. Másodszor, az emberi nyomorúság miatti marxista elkeseredésből születik meg a szabadság óhaja. Berdyaev valahol elmeséli annak a Párizsban tanuló orosz diáknak a történetét, akitől - amikor már éppen indult volna haza - megkérdezték, hogy mi volt a legfőbb benyomása Franciaországról. Franciaországban, válaszolta, nincs szabadság. Ez a megdöbbentő válasz megmutatja mindazt a távolságot, ami a szabadság modern és marxista felfogása között van. A marxista számára az igazi szabadságot az jelenti, ha képessé válik a természet megváltoztatására, az ember és a társadalom átalakítására, egy új világ építésére, egy új történelem beveztésére. Ez a képesség akkor ragadja meg az embert, ha felismeri azokat a szükségszerűségeket, amelyek a történelem materialista dialektikájában benne rejlenek. Ezzel a felismeréssel az ember a történelem urává válik. És pontosan ebben az uralomban, melyet a történelem minden egyes konkrét pillanatában gyakorol, áll az ember konkrét szabadsága. Ez a Mindenható szabadsága, az erő valósága a történelmi folyamat felett. A Forradalom embere ezzel a szabadsággal fogja értelmezni a történelmet, azaz egy új jelentéstartalmat ad annak és egy új irányba állítja be, amely egy szenvedés nélküli világ felé mutat. Harmadsorban, a marxista értelmezés szerinti szabadság végső ellensége Isten, a Mindenható. A bibliai értelemben vett Isten ismerete az ember elidegenedésének az elsődleges forrása. Ez a marxista gondolat nagyon összetett. Témánk szempontjából itt elég ha annyit mondunk, hogy az elidegenedés állapota a szabadság állapotának az ellentéte. Pontosabban, dinamikusabb kifejezésekkel élve, ez azért van így mert az elidegenedés megfosztja az embert szabadságától. Az, aki elhiszi, hogy Isten a Mindenható, az egy illúzió rabjává válik. A marxista szándék rendelete 113
