Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNYOK - John Courtney Murray: A jelenkori probléma: Isten halála
A JELENKORI PROBLÉMA: ISTEN HALÁLA Az alapvető probléma szerintem az, hogy miként magyarázzuk az ateizmusra való törekvés eredetét, annak a szándéknak a kialakulását, amely Isten nélkül akarja megérteni a világot vagy Isten nélkül akar megélni abban, mely törekvés a l’esprit laique-ot és a modern kort is jellemezte. Itt egy hosszadalmas feladattal találjuk magunkat szembe a gondolkodástörténet, a kultúrtörténet és a vallástörténet területén. Meg kell elégednem azzal, ha rámutatok egy összetett tényezőnek a jelentőségére — amely alatt a középkor vívmányát értem. A Középkorban három kimagasló intellektuális esemény történt, amelyek meghatározóak voltak az ateizmus történetében. Az első ilyen középkori esemény az volt, hogy az Isten-kérdést a filozófiai gondolkodás kérdésévé tették, egy formailag metafizikai, ismeret- elméleti és nyelvészeti problémává. Először a történelem folyamán a négyes problémát nyíltan az emberi értelemre alkalmazták. Merész dolog volt ezt tenni. Az, hogy teret engedtek az Isten-kérdés racionális vizsgálata számára, lehetőséget kínált az értelem hagyományával való szakításra. A középkorban az értelem hagyományát a hit és az értelem együttes hagyományának tekintették, amelyben a racionális megértés szándékát a keresztyén hit táplálta és az erre a hitre való törekvéssel harmonizált. Ezért az ily módon értelmezett hagyományban az értelem nem akart hűden lenni önmagához azzal, hogy ateista következtetésekre ragadtatja el magát. A szakítás akkor történt, amikor a modern gondolkodás elhatározta, hogy szétválasztja a hit és az értelem világát; ebben a döntésben az ateizmusra való modern törekvés nyilvánult meg. Ez által a döntés által nyílt meg az út a modern filozófia ateista következtetései előtt. Ez a történet egyik aspektusa; a másik szorosan kapcsolódik hozzá. A második jelentős középkori esemény az volt, hogy a tomisták elfogadták Arisztotelészt. Ennek a hatása jelenlegi témánk szempontjából az, hogy a világegyetemnek egy egészen másfajta szemléletét vezette be, mint amilyet a korábbi ágostoni hagyomány táplált, mely a világot elsősorban egy olyan arénának tekintette, amelyben az embernek, mint aki Isten képmása és vonásainak hordozója, az O keresésével kell foglalkoznia. A világegyetem aliquid Dei volt, Istenből egy darab; értéke egyedül ebben állt. Az új tomista felfogás szerint a világegyetem a lét fennálló rendje volt, radikálisan különböző Istentől, felruházva saját megfelelő autonómiával. Ezért azt az értelem által kellett felfedezni és megmagyarázni, olyan filozófiai alapelvek által, mint a lét és a racionális gondolkodás törvényei. A bibliai gondolkodás demitologizálta a világegyetemet, kiűzve belőle az isteneket, a démonokat és a demiurgoszok egész seregét. Aquinói kiterjesztette a bibliai látást Arisztotelész formai materializmusa segítségével (ha jellemezhetem ilyen módon Arisztotelész hulemorfizmusát, azt a tant, miszerint az anyagi lét anyagból és formából áll össze). Egy szisztematikus filozófiai megállapítássá alakította át a Biblia szemléletét a világról, mint ami a valóság egy külön rendje az isteni renden kívül, amely tényleg ki99
