Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNYOK - John Courtney Murray: A jelenkori probléma: Isten halála
John Courtney Murray nyilvánítja Istent, azonban nem tartalmazza Öt. Mivel ez maga egy profán rendszer volt, ezért titkait kikutatni nem volt szentségtörés. Nem álltak semmilyen tabuk az útban. Sőt mi több az embert, Isten képmását tették meg a világegyetem urának, mivel az ember értelemmel bír. Azonban ebben a középkori felfogásban is, amely a világot az ember racionális megismerésének a tulajdonképpeni tárgyaként látta, ott kínálkozott a hagyománnyal történő szakítás lehetősége. A skolasztika tomista ága valóban hozzájárult egyfajta racionális (filozófiai vagy tudományos jellegű) vizsgálódáshoz, mely metodológiáját tekintve ateista volt. Nem Istenből indult ki, hanem egyedül a tapasztalatból. Ez a vizsgálódás azonban az értelem hagyományán belül zajlott, ahogyan azt a skolasztikus Iskola értelmezte. Ezért, nem ez volt a vizsgálódás egyedüli módja; az igazság, amelyet keresett nem az egyetlen igazság volt; bizonyítási technikái pedig nem az egyetlen alkalmazható technikák voltak. Az igazság egy többszintes építmény volt. Mivel azonban az építészeti hasonlat félrevezető lehet, ezért inkább azt kellene mondanom, hogy volt egy igazságuniverzum, amin belül különféle igazságok, és az ezek kutatásához szükséges megfelelő metodológiák léteztek egymástól megkülönböztetve, mégis egységben. Sőt, a Középkorban az a szilárd meggyőződés uralkodott, hogy a racionális gondolkodás megalapozott következtetései és a hit doktrínái között nem keletkezhet és nem is szabad keletkeznie feloldhatatlan ellentmondásnak. A szakadás akkor következett be, amikor a modern gondolkodás, szétválasztva a hitet és az értelmet, úgy döntött, hogy a racionális igazságnak csak egyetlen formája létezik, ezt egyeden módszer alapján lehet kutatni, és egyeden mércével lehet a megszerzett bizonyosságokat mérni. Ebben a döntésben az ateizmusra való modern törekvés világosabban tetten érhető. A racionalizmust közvetlenül a tudományosság követte. Ha a tudományos metodológia ateista, márpedig az, és ha ez az egyeden metodológia, mint ahogy mondják róla, akkor az értelem nem tud transzcendentális igazságokra eljutni. Valójában nincs is transzcendentális igazság. És Isten sincs. Nem lehet egyetlen bizonyítékot sem felhozni létezésére tudományos módszerek alapján. Ameddig a modern gondolkodás hű volt alapvető törekvéséhez, nevezetesen, hogy a világot Isten nélkül magyarázza meg, addig nem nagyon ellenezte az Istenről való beszédet, azzal a feltétellel, ha ez a párbeszéd az Akadémia falain kívül, sőt lehetőleg az összes nyilvános hely elkerülésével történt. Azonban még mindig ott volt annak a problémája, hogy mivel magyarázzák azt, hogy egyáltalán volt erről szó. Pontosabban, az az alapvető modern vállalkozás, hogy a világot Isten nélkül magyarázzák meg, szükségképpen magába foglalta azt az alárendelt feladatot, hogy magyarázatot adjanak Istenre, aki az emberek gondolatában oly sokáig összekapcsolódott a világgal. Még világosabban, az ateizmusra való modern törekvés számára a problémát az jelentette, hogy megnyugtató magyarázatot adjon az Isten-kérdésre. A modern 100
