Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNYOK - John Courtney Murray: A jelenkori probléma: Isten halála
John Courtnty Murray elnevezés nem annyira jól elkülöníthető történelmi korokat jelöl, mint inkább az emberi lélek egy-egy területét, más-más színezetű állapotát. A modem kor istentelen embere Helyhiány miatt a „nagyszerű általánosítás”-hoz kell folyamodnom - bár még inkább vonakodok tőle, mint Dr. Johnson -, és meg kell fogalmaznom egy problémát a modern korral kapcsolatosan. Ez az istentelen ember kétféle típusát mutatja be. Először is az Akadémia istentelen embe- réét, aki a tizenhetedik és a tizennyolcadik század arisztokrata ateizmusának a hordozója. Az ilyen típusú ember ateizmusa abból a törekvésből táplálkozott, hogy a világot — melyen a természetet, az embert, a történelmet és a társadalmat értette — Isten nélkül értelmezze és magyarázza. Másodszor pedig a Piac istentelen emberének az ateizmusát kell megemlítenünk, aki a tizenkilencedik század burzsoá ateizmusának volt a hordozója. Az ilyen típusú ember ateizmusa mögött egyszerűen csak az a szándék állt, hogy Isten nélkül boldoguljon a világban. Szeretném gyorsan hozzátenni, hogy történelmi szempontból ez egy túlságosan is leegyszerűsített kép. Például teljesen hiányzik belőle a politikai dimenzió. A francia Felvilágosodás arisztokrata ateizmusában volt politikai szándék is. Annak, hogy támadták a vallást - pontosabban, hogy támadták a katolikus hitet és a katolikus egyház közéletben betöltött szerepét — az egyik fontos célja a király státuszának az aláaknázása volt, az egyház tekintélyével támogatott abszolút monarchia közvetlen megtámadását kellett elősegítenie. A tizenkilencedik század burzsoá ateizmusa mögött szintén politikai szándék húzódott meg. A vallással szembeni ellenséges magatartásának valójában a feudalizmus maradványainak — a restaurációs monarchiák hatalmának, a nemesség előjogainak és a nagy földbirtokosok gazdagságának, amelyek szintén mind szoros kapcsolatban álltak az egyházi renddel — a kiirtása volt a célja. A tizenhetedik, tizennyolcadik de még a tizenkilencedik században sem lehetett a valláshoz nyúlni anélkül, hogy a politikát ne érintette volna az ember és fordítva is — ugyanúgy, ahogyan akkor és később sem lehetett a metafizikával foglalkozni a vallás érintése nélkül. A törékeny és időleges középkori szintézis felbomlásával a bölcseleti tudományokban és a tettek világában is nagymértékű zavarodottság keletkezett. A modern ateizmus története szerencsétlen módon összefonódott az ú.n. modern szabadságjogok történetével. Talán nem volt szükségszerű, hogy így legyen, mégis így történt. Mindenesetre az ateizmus kérdésének politikai dimenziója túlságosan is bonyolult ahhoz, hogy röviden feltárjuk. Továbbá, azt hiszem, hogy mellékes is, mivel véletlenszerű történelmi körülmények produktuma. Nem világít rá az alapvető problémára, ami lényegében vallási és intellektuális jellegű. Ha soha nem létezett volna a trón és az oltár szövetsége a modern kor istentelen embere akkor is megjelent volna. 98
