Sárospataki Füzetek 7. (2003)

2003 / 2. szám - TANULMÁNYOK - John Courtney Murray: A jelenkori probléma: Isten halála

John Courtney Murray

görög kifejezése tökéletes fordítást hoz: hala ta blepomena. Ez az az örök kifogás, ami nem kifogás.

Ezeket az ókori tudósokat, a mára már jócskán megsokasodott leszármazottak őseit, lenyűgözték és elkápráztatták a természet erői és szépségei; „tűz, szél és a lágy fuvallat, a csillagos égbolt, a hirtelen ár, az ég lámpásai: ezekre tekintettek úgy mint istenekre, mint a világ uraira” (13:2). Lehet, mondja a Bölcs, hogy „kisebb az ő kárhoztatásuk” (13:6). Legalább ők foglalkoztak az igazság keresésével; a hibát viszont ott követték el, hogy maga a kutatás lett bálványukká. A vád alól azonban nem bújhatnak ki: „Végül mégsem lehet nekik megbocsátani. Ha ugyanis volt tehetségük arra, hogy elég tudományt halmozzanak fel a világmindenség kikutatására, akkor, hogyhogy nem voltak képesek annál inkább felfedezni a Mestert?” (13:8-9). Isten nem a természet titkai között van, Őt nem lehet pusztán tudományos fáradozással felfedezni. Isten valóban rejtve van, de csak azért, hogy ne legyen „messzire egyikünktől sem” (ApCsel 17:27) mondja Pál később az Aeropágoszon Izráel bölcsességtárára támaszkodva. Lehe- teden, hogy az ember, aki Isten képmása, ne találja meg Őt legalább munkáinak felszíne alatt, s azokból egyértelmű következtetésekre ne jusson, viszont dönthet úgy, hogy nem ismeri el Öt. Ez az a bolondság, amivel a Bölcs vádolja a tudóst. Ők, mondja a Bölcs, „teljesen bolondok” (13:1). Ugyanis, minden kutatásuk ellenére sem ismerték fel azt az egyértelmű tényt a világgal kapcsolatosan, hogy az nem Isten, bár mint Isten alkotása szent, és az Alkotóra mutat.

Itt, az egyiptomi Alexandriában, a Kr.e. I. században találkozunk a modern kor istentelen filozófusainak és tudósainak analóg ősalakjával, akikre még később visszatérünk.

Az istentelen ember bibliai típusainak ez a gyors áttekintése arra szolgál, hogy rávilágítson a téma alapvető problematikájára. Végső elemzésünk szerint tehát az ateizmus egy olyan intellektuális álláspont, melyre logikai érvelés által jut el az ember, vagy egy teljesen önálló lehetőség, melyet szabadon választ? Csupán a valóságról alkotott nézet, vagy egy tudatos hozzáállás a valósághoz? A Biblia válasza természetesen egyértelmű. Az istentelen ember, bármilyen formáját is válassza az istentelenség- nek, rosszhiszemű (ezt a kifejezést majdnem abban az értelemben használhatom, ahogyan Sartre használja). Létezése nem hiteles. Visszautasítja az emberi szituáció valóságát azzal, hogy nem hajlandó felismerni Istent, aki jelen van ebben a szituációban, aki a szituáció egész értelmét alkotja. A Biblia egyértelműen kifejezi, hogy az ateizmus végső okának nem az értelem hibás ítéletalkotását tartja, hanem egy döntést, melyet valahogyan a szabadság nevében hoztak meg, s amely az istentelen életvitelt elindítja. Ezért a döntésért az ember a felelős. A Biblia ítélete nem kétséges. Az Isten nélküli létezést választani tehát annyit jelent, mint a nemlétet választani. Annyit jelent, mint abszurditásba hullani.

96