Sárospataki Füzetek 7. (2003)

2003 / 2. szám - TANULMÁNYOK - John Courtney Murray: A jelenkori probléma: Isten halála

A JELENKORI PROBLÉMA: ISTEN HAI ALA

rom, hogy szabad legyen megtennem, amit teszek, — mondja az esztelen ember - ezért letagadom, hogy Isten itt van, és megszabja, hogy azt nem szabad megtennem. A tagadás, ugyanúgy, mint a mögötte meghúzódó szándék, értelmeden - a vallásos felfogás megsértése, egy erkölcsi jellegű bűnös hiba.

A bibliai bolond ember az Isten népe között mindig is megtalálható is- tentelenség ősalakja; a hívők közötti hitetlenség archetípusát jeleníti meg. Jeremiás prófétai szavai, amelyeket Izráel házával kapcsolatosan mondott el Isten népéről, örökké érvényesek: „Megtagadták az URAT és ezt mondták: Nincsen ő” (Jer 5:12), vagyis Isten nem Jahve, nem Űr közöttük. A tagadás nem elméleti jellegű. Isten jelenlétének aktív figyelmen kívül hagyását jelenti, azt, hogy az ember nem akarja Isten szavait magára kötelező érvényűnek elfogadni.

Az istentelen ember második típusa a Bibliában az istentelen nép formájában van jelen. Ez a jelenség szerepel az Ószövetségben. így például Jeremiás is beszél azokról a népekről, akik nem ismerik Istent (10:25). Az Újszövetségben újra felbukkan. Pál apostol például, így szól róluk: „akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának” (2 Thessz 1:8). Isten népén kívül azok a népek vannak, akik „istentelenül élnek ebben világban” (Ef 2:13). A „nép” fogalma itt mélyen bibliai - vallásos és erkölcsi — értelemmel bír. Az, hogy ki tartozik Isten népéhez és ki nem, az nem a faji származástól, nem az állampolgári hovatartozástól, sőt nem is a vallási szertartásoktól függ. Isten népébe azok tartoznak bele, akik ismerik Öt, azaz vele „tartanak”, vagyis akik hittel és engedelmességgel teli életükkel bizonyítják, hogy vallásilag és erkölcsileg is Hozzá tartoznak.

Ebben találjuk a bibliai analógiáját annak a mai markáns jelenségnek, ami politikai ateizmusként ismeretes, az istentelen polisznak a párhuzamát, az emberekét, akik, nyilvánosan mint nép, istentelenek. Ugyancsak itt, a Két Nép megkülönböztetésében találjuk meg Ágoston későbbi Két Város fogalmának a bibliai párhuzamát is.

A Biblia kemény ítéletet mond az istentelen emberekről. Állapotukat komor színekkel festi le. Röviden: a nem létezés állapotában vannak. Ezt az ítéletet csak annak fényében lehet megérteni, amit a Biblia mond Isten ismeretéről. Isten népe éppen az által alkot egy népet, hogy őt ismeri, hogy a nép tagjai hűségesen és aktív módon elismerik az Ö jelenlétét maguk közt. Istennek ez az ismerete az a hivatalos filozófia vagy társadalmi konszenzus, amely létrehozza és fenntartja őket, mint nemzetet. Az ezt magába foglaló kinyilatkoztatás kezdő sorában — „Mi az ő népe” — lévő többes szám első személy (mi) csak a birtokos esetben álló ő-vel nyer értelmet és tartalmat. A nép történelmi létezésének, mint egy, a történelemben cselekvésre létrehozott társadalmi egységnek, csak Isten ismeretében van értelme — tartalma és iránya —, akinek életerejétől függ egész evilági sorsuk. A bibliai gondolkodásmód szerint ebből az következik, hogy

93