Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kádár Ferenc: A misszió gondolata a Zsoltárok könyvében
A MISSZIÓ GONDOLATA A ZSOLTÁROK KÖNYVÉBEN A misszió másik formája a szóval és cselekedettel való misszionálás. Az eddig idézett lokusok szinte mind a szabadítás jóhírének továbbadásáról szóltak, tehát a szavakkal való bizonyságtétel gazdagságát mutatták fel. Ehhez társul a cselekedet, ami magában az istentiszteletben testesül meg. „A kultusz is misszió”10 * — szögezi le egy magyarázó. Az áldozat bemutatása, az éneklés, imádság nem önmagáért van, hanem Isten dicsőségét szolgálja — ezek által Isten szabadításának örömhírét adja tudtul az istentiszteleti közösség. A hittel elvégzett áldozat, az őszinte istentisztelet az Úr nevének hirdetése mások előtt: „Hálaáldozatot mutatok be neked, és az Úr nevét hirdetem” (116,17). Kiknek adja tudtul a zsoltáros az Úr jótetteinek örömhírét? Az első közösség a gyülekezet. „Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben” (22,23), „Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben” (40,10). Azoknak is bizonyságot tesz, akik hozzá hasonlóak: „Hálát adok az Úrnak teljes szívből, a becsületes emberek körében és közösségében” (111,1). De azok között is szól, akik rátámadtak, akik vádolják: „Hangos szóval magasztalom az Urat, és dicsérem őt a sokaság előtt” (109,28-30). Van, amikor az idős bizonyságtevő a fiatalokat tanítja: „Istenem, ne hagyj el... míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek” (71,18). És van olyan, amikor az “egész nép jelenlétében” történik meg a bizonyságtétel (116,14.18). Lehet-e misszióról beszélni ilyen körben, a gyülekezet, az ismerősök, a saját nép közösségében. Saját helyzetünkből tudjuk, hogy a missziót itt kell elkezdeni. Utána viszont ki kell lépni e körből, és vinni kell tovább a jóhírt. A Zsoltárok könyvében több helyen megtaláljuk ezt a kilépést, amikor a népek, a pogányok, és az egész föld a célpontja az Úrról való bizonyságtételnek. „Zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, mondjátok el a népeknek11 felséges tetteit!” (9,12). „Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt” (105,1). „Magasztallak Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt” (108,4). — Ezek a felszólítások Isten választottainak szólnak és a misszió nehéz szolgálatára buzdítanak. A népek ugyanis sokszor ellenségesek (2,1 kk) és nem akarják befogadni az Istenről szóló jóhírt (79,10). A misszió harcot is jelent12, a pogányok vallása, bálványai elleni apológia is része a bizonyságtételnek, ahogy ezt a 115. zsoltárban látjuk. A népek közötti missziót nem mindenáron folytatják az Űr kegyesei. A babiloni fogságot idéző 137. zsoltár képe a fűzfákra akasztott hárfákról, erről a vállalt némaságról beszél. Vannak helyzetek, amikor a kincsek elszórása és nem továbbadása lenne az ének, a bizonyságtétel13. Máskor 1(lNagy Antal Mihály: A misszió gondolata az Ószövetségben, in: Theologiai Szemle, 1981/2.82. 1' Az ámim többesszámban a gójim szinonimájaként népeket, nemzeteket jelent; vö. 33,10 12 Nagy Antal M: A misszió bibliai... 209. is vö. Mt 7,6 15
