Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kádár Ferenc: A misszió gondolata a Zsoltárok könyvében
Kádár Ferenc megnyitja a tanítványok értelmét, elmondja, hogy mi történt, minek kellett történnie ővele — tehát a megváltás eseményéről beszél -, és ehhez kapcsolja a missziói parancsot: „hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között” (47.v.). A Zsoltárok könyvében is megtaláljuk a szoteriológiai alapot, a misz- szió kiindulópontját. E könyv középpontjában Isten cselekvése áll.7 Az éneklő egyén és gyülekezet Istenről, mint megszabadító, váltságot adó egyedüli Úrról tesz tanúbizonyságot.8 A 46,9-ben így kiált a zsoltáros: “Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön!” A történelmi eseményeket felsoroló zsoltárok - mint a 105., 106., 107. — fontos alapmotívuma Isten tetteinek imádságos végiggondolása: “Emlékezzetek csodatetteire” (105,5). És számos más helyen is sorolják a zsoltárok Isten haláltól, ellenségtől, fogságból megmentő, szabadító tetteit: 18,18; 22,5, 68,21; 126,1., stb. Ha ezeket a szoteriológiai alapú részleteket kivennénk a zsoltárokból, meglepődve látnánk, hogy milyen kicsivé zsugorodna az egész könyv. Isten cselekvésének ez a centralitása megerősít abban, hogy érdemes keresni a misszió gondolatát a Zsoltárok könyvében. A s^abadítás tudtuladásának kényszere “Kész az én szívem... Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt” (108,2.4). “Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között!” (67,3). Ezek az “önfelszólítások” arról tanúskodnak, hogy az Úr szabadító tettét megtapasztalt egyén és közösség belső késztetést érez arra, hogy továbbadja, amit átélt. Az átélt jótétemény nem maradhat titokban, továbbadását többször fejezi ki a zsoltáros a jdh gyökkel, amely a nyíltan megvallást és ezáltal a hangos szóval való magasztalást, dicsőítést jelenti (57,10; 75,2). Isten szabadító tette nem maradhat a múltba zárva sem, ezért kell újra és újra előszámlálni, elsorolni (22,23, szfr gyök), emlékezni és emlékeztetni rá (45,18 zkr gyök). Az Úr tetteit látni kell (66,5), hírének terjednie kell (72,17-18). A missziológia beszél arról, hogy van élettel, létezéssel végzett misszió, és van szóval és cselekedettel végzett misszió.9 A zsoltárokban mindkettőt fel lehet fedezni. A 67. zsoltár Isten áldását kéri népére: „Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját!” (2.v.) Tehát: látszódjék meg Isten népén, hogy vele van az Úr, és ez alapján: “Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között!” (3.v.) íme, az élettel való misszió kérése. A népek Izráel életét szemlélve jussanak istenismeretre. 7 Boross Géza: Homiletika, Budapest, 1994. 178. 8 Bütösi: i.m. 59. 9 Nagy Antal Mihály, dr.: A misszió bibliai szempontjai; in: Theologiai Szemle, 1991/4. 207. 14
