Sárospataki Füzetek 6. (2002)

2002 / 2. szám - MÚLTUNK - Berényi József: Száz szilánk

Tessék már adni egy kis „temjént”, tisztelendő úr — rimánkodik az özvegy. Érződik megszólításán a katolikus beütés. Van köztük, aki minden tiltakozásom ellenére „szent atyámnak” szólít.

Nem adok én! — mondom tudatosan, a szívtelenség látszatát is vállalva. Meg is hökken az asszony, de nem adja fel egykönnyen a harcot. Tessék már adni! — eseng tovább. Nem adok, ismétlem, és hogy lezárjam a vitát, megvallom, hogy nekem nincs tömjénem. Gonoszkodva hozzáteszem, hogy ha volna sem adnék.

Csodálkozva néz rám, hogy miért? Kérdéssel válaszolok: „Mire jó az magának?” „Hát visszajár a Jóska - siránkozza panaszosan - minden éjfélkor!” Hiába zár ajtót, ablakot. Higgyem el, ő már beleőrül.

Nem Jóskával van itt baj, mondom, hanem magával. Megsértődik. Tessék már elhinni, hogy visszajár, minden éjjel pontosan éjfélkor! Behívom őket az irodába. Közel két óra hosszát beszélgetünk. Annyi látható eredménye született ennek a beszélgetésnek, hogy néhány alkalommal eljöttek az istentiszteletre.

Pár hét után, úgy látszik elmaradt Jóska éjfélenként! hazajárása, de elmaradtak ők is a gyülekezetből.

Nem sokkal utána, kocsmából kijőve, végig dalolták a falut, egymást átkarolva. Nem tudom, örömükben-é, vagy bánatukban?

38. Szokadan eskükérés

Árpád, jó 185 cm magas, atléta termetű, 30-as éveiben járó férfi. Egyenes, mint a nád. Haja loboncos, szeme villogó, csupa izom ember. Szinte méltóságteljesen jön.

„Bizodalmas, hivatalos megbeszélésem van a tiszteletes úrral” — mondja egészen szabatosan, nagy komolysággal. Fogalmam sincs miről, de nem lepődöm meg. Tudom, dolgos, józan életű fiatalember. Jöjjön csak, - bíztatom. Foglaljon helyet, mutatok egy székre az irodában. Én is leülök. Ámulatomra térdre roskad előttem. „Ne csacsis- kodjék Árpád!” — tiltakozom. Határozott kézlegyintéssel elhallgattat. Imára kulcsolja kezét, mélyen lehajtja fejét. Domború melléből úgy szakadnak fel a szavak: „Tessék engem megesketni a Szentháromság Istenre, hogy nem fogadom vissza többet a feleségemet!” Szinte könnyekre fakad.