Sárospataki Füzetek 6. (2002)

2002 / 2. szám - MÚLTUNK - Berényi József: Száz szilánk

Most már én mondom neki, parancsolóan, de meleg együttérzéssel, a kérését követő dermedt csendben: „Üljön fel Árpád! Ezt alaposan meg kell beszélnünk.” Nagy nehezen engedelmeskedik.

Szép, magyar asszony a felesége. Ötször fogadta már vissza. Annyira szereti. Fél, hogy hatodszorra se lesz ereje elzavarni, ha újra jelentkezik. Pedig neki ebből már elege van. Kösse őt a szent esküvés is. Erre gondolt.

Hogy mennyire értelmes volt Árpád, mi sem mutatja jobban, minthogy megértette, ilyet nem tehetünk a Szentháromság Isten nevében. Arra is emlékezett, hogy Jézus tanítása szerint „hetvenhétszer is” meg kell bocsátanunk az ellenünk vétkezőknek.

Nem tudom, azóta hányadiknál tartanak...?

39. Az Úr csodásán működik

Az első, aki otthonában kért úrvacsorát Bojton tőlem, Szilágyiné, a magányos cigányasszony. Súlyos szívbeteg. Néhányszor láttam már, unokái kísérgetik az orvoshoz. Egyedül sehova se mehet. Gyakran esik össze, legtöbbször elveszíti eszméletét is.

Ágyban fekszik, amikor megérkezem a szegényes viskóba. A járda, az udvar gyönyörűen rendben van. Egy szalmaszálat sem lehet látni. Gaz sem verhette fel. Bent, az egyetlen szobácskábán, szintén minden a helyén. Az ágynemű patyolat tiszta. Megható melegséggel fogad az elgyötört, halottsápadt asszony. Szeme csillog, ahogy bágyadt mosolyánál kivillannak ép fogai, valósággal szépnek mondható.

Leülök ágya mellé. A székre is térítőt tétetett a két tizenéves kislány unokájával, akik szintén illedelmesen köszöntek. Kíváncsian várják, mi történik majd.

Először beszélgetünk, hiszen a sákramentum nem üdvösségszerző. Igyekszem megismerni, hogy kicsoda Ö. Ez mindig nehéz. Az ő esetükben meg kísérti az embert az elfogultság gondolata.

Hamar megszégyenülök. Egy leírhatatlanul sokat szenvedett ember tragédiája bomlik ki előttem. De hívő bizakodása is. Az ébredés eljutott az ő szívéhez is. Ismeri, szereti az Úr Jézus Krisztust.

Érzem, most már örömmel kiszolgáltathatom az úrvacsorát. Elénekeljük a 90. zsoltár első versét. Repes a szívem, mert lám az unokák is éneklik.

POl48 GS