Sárospataki Füzetek 6. (2002)

2002 / 2. szám - MÚLTUNK - Berényi József: Száz szilánk

Katóka harangozónknak csak özvegy édesanyja volt otthon. Nem tudta, hová ment lánya. Mindegy is. Az idő sürget, nincs lehetőség keresésére. Jó, hogy a templomkulcsok itthon vannak.

Máris robogok. Nem túlzás, hogy „lélekszakadva” föl a lépcsőkön is. Azonnal kezdenem kell, pedig gyakorlatom sincs hozzá. Még jó, hogy csak két harangunk van, mert mindegyiknek szólni kell. Mit csinálnék most, ha a harmadikat nem vitték volna el a háborúban?! De elvitték. Van, mikor Isten a rosszat is javunkra tudja fordítani.

Úgy emlékszem, negyed óráig kellett zúgniuk a harangoknak. Hát zúgtak! Hogy szívemben milyen érzések, agyamban milyen gondolatok kavarogtak, csak a Mindenek Tudója tudja. Nem is tartozik másra. Neki számolok vele.

Viszont ha nem zúgtak volna, alighanem mások számoltak volna le velem — már akkor.

26. Egyházmegyei küldöttség

Alig egy órával előtte kért bocsánatot tőlem Berkes százados. Először dühösen ordítozott rám, bolondnak, családom gyilkosának nevezett, amiért nem írtam alá azt a bizonyos Nyilatkozatot. Aztán hirtelen elnémult. Néhány percnyi kínos csend után egészen váratlanul azt kérdezte, tudnék-e vele „barátilag” beszélgetni. Először is bocsánatot kért tőlem, minden durvaságáért, ocsmányságáért, amit csak részben a rendőrségen, részben otthonunkban, részben nappal, részben éjszaka elkövetett ellenem. Mentségül annyit hozott fel, hogy ez együtt jár az ő munkájukkal. Arra próbált kérni, hogy menjek el egy félévi fizetés nélküli szabadságra. Biztosan ismerte a forgatókönyvet, mert határozottan állította, hogy úgysem hagynak békén. Azt állította, annyira gyűlöl engem saját egyházam, hogy a palástot is leveszik vállamról. Megdöbbentem, de nem hittem neki.

És most itt ül irodámban, alighogy a vele való beszélgetésből hazaértem, az öttagú egyházmegyei küldöttség: az esperes, az egyházmegyei gondnok, a főjegyző, a jegyző és még valaki. Az esperes viszi a szót. Az ő kifejezését használva, „csodálatos légkörű” lelkésztestületi gyűlésről jöttek, a Lélek egységét még soha nem tapasztalták meg ennyire! Az egész közösség nevében testvéri szeretettel kérnek, hogy távozzam el önként Debrecenből.

SO 138 ca