Sárospataki Füzetek 6. (2002)
2002 / 2. szám - TANULMÁNY - Sawyer, Frank: Szociológiai, pszichológiai és etikai dimenziók - Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényében
G8 íarospa taid Fu uzetei dalmi kapcsolatokat hozzon létre és meggyógyítsa az elveszett lelkek pszichikai fájdalmait. Egyikről sem feltételezi Dosztojevszkij, hogy könnyen vagy automatikusan történik. Ha a vallási igazság gyógyít, az nem egyszerű vallásos beszélgetések által történik, hanem a szenvedés által. Ugyanakkor nem a szenvedés önmagában és nem a mazochiz- mus önmagában az, aminek értéke van, hanem a saját énünk (ego) föláldozásával járó szenvedés az értékes. Föl kell adnunk büszkeségünket, nem szabad önmagunkat másoknál magasabb rendűnek tartanunk, és végül be kell vallanunk, hogy nem mi vagyunk Isten. Másként fogalmazva a szenvedés véges mivoltunkra emlékeztet bennünket, illetve arra, hogy függünk másoktól, és szükségünk van társadalmi kötődésekre. A szenvedés a bűnnel is kapcsolatban van, így imádságra és bűnbánatra vezet bennünket. Jellemzi Dosztojevszkij paradox leírásmódját, hogy éppen az a Marmeladov, aki megvetésre méltó, felelődén, részeges, aki tönkreteszi és nyomorban hagyja családját, vallja meg bűnösségét és hívja segítségül Istent, hogy könyörüljön rajta, és ő mondja azt, hogy egy napon majd minden megbocsáttatik. Marmeladov vallásossága melo- dramatikus, mégis arról beszél, hogy szükségünk van az Isten irgalmasságába vetett reményre, amikor minden más kudarcot vall. Szon- ja, a lánya, aki azért lett prosdtuált, hogy jót tehessen, sokkal valóságosabban vallásos, és ő a gyógyító erő családjában, valamint Raszkol- nyikov életében. Dosztojevszkij úgy válaszol az olvasó Szonjával kapcsolatos dilemmáira, hogy Raszkolnyikowal azt mondatja Szonjának: „Tönkretettél egy életet... a sajátodat — és ez éppen ugyanaz.” Itt is csupán Raszkolnyikov szofizmusát láthatjuk megint, mivel ha valaki feladja életét a barátaiért, az nem ugyanaz, mint ha valaki elveszi egy embertársa életét. Igaz, hogy Szonja nem jó eszközöket választott, de motivációi és céljai jók voltak. Raszkolnyikov motivációi, eszközei, és eredményei egyaránt rosszak voltak. Egy olyan világban, melyben általában nem teljesen feketék vagy fehérek a dolgok, hanem inkább a társadalmi, pszichológiai, etikai tendenciák megannyi árnyalatát hordják magukon, Dosztojevszkij azt mondja el nekünk, hogy a döntések mennyire fontosak. (Fordította: Barnóczki Anita)
