Sárospataki Füzetek 6. (2002)
2002 / 2. szám - MÚLTUNK - Berényi József: Száz szilánk
Múltunk Berényi József emlékei SZILÁNKOK I Malvin János ifjúkori, az ereklyékről írott tanulmányában a ^jKnszms keresztjének szilánkjairól ezt írja: „Ha a kereszt minden maradványát összegyűjtenék, jó egy hajó-tere válna belőle.” Ha ezt a keresztnek csakugyan bőséggel mutogatott anyagi maradványairól elfogadjuk, mennyivel inkább igaz ez a bőség a kereszt valóságából termett élet-szilánkokra nézve! Száz ilyen szilánk van előttünk — a szerző vallomása szerint fájó szívvel válogatva a tények hatalmas gazdagságából. Sokféle szilánk. Kisebb, nagyobb, városon és határszéli kis faluban termett, hegyesebb és a megbocsátás ráspolyával tompított, egyik névtelen célpontot szúró, sok másik a szerzőre visszafordított hegyű. Abban egyeznek, hogy mind a kereszt fájáról erednek. A kegyelem nagyságát jelző kis történetek, tanúságok a kegyelem munkájáról, amit emberek szívében végez. Emberek magányát jelző események, és Isten gyermekei közösségének boldog megtapasztalásai. Az Evangélium ellen harcoló világi és egyházi „hatalmasságok” tehetetlen igyekezete az Ige elhallgattatására, és szomjas lelkek megszólalásai — néha ugyanazoknak sorából. Az olvasót — első elolvasáskor — nem szúrják. Csak ismételve vagy visszaemlékezve válik tőlük érzékenyebbé az olvasó: „Nem az én szememben vannak ezek a szilánkok? Nem viselkedtem vagy viselkednék hasonló helyzetben még rosszabbul?” Vagy: „Tudok én is így gúnyolódni magamon? Elviselem ilyen alázattal a hántásokat?” Végül: nem a Krisztus keresztjének szétszedéséből származnak. Inkább annak erejéből fakadó cselekedetek, értékelések és magatartások — amikből összeáll a kereszt képe. Mint valami szent puzzle, összeillenek a részek, és kibontakozik belőlük az „életmű”: a keresztről való, elnémíthatadan beszéd. Ezt szemlélje a szilánkok minden olvasója! (Victor István)
