Sárospataki Füzetek 6. (2002)

2002 / 2. szám - TANULMÁNY - Sawyer, Frank: Szociológiai, pszichológiai és etikai dimenziók - Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényében

12. SZENVEDÉS ÉS MEGVÁLTÁS: VALLÁSI DIMENZIÓK

Ha a regény fő témája az erkölcsi felelősség és a bűn, akkor a másik fontos téma a szenvedés. Sok olyan jelenet van a regényben, mely a szenvedés olyan vonatkozásaival foglalkozik, mint a gyilkosság, szegénység, részegeskedés, magány, bűn, büntetés. Az egyik fő üzenet az, hogy a szenvedés a megváltás felé vezető út. Dosztojevszkij a keresztyén teológiából kölcsönzi a témát, és a remény eszközévé teszi Raszkolnyikov számára is.1 Nem elméletek vagy felsőbbrendű emberek hozzák el a boldogságot. Inkább a másokhoz való kötődésben lehet megtalálni, valamint az önmegtagadás, azaz a szenvedés által. Végül Raszkolnyikov megtér Krisztushoz és egy jobb etikához. Megtér mások szeretetéhez. Bár ez nem történik meg minden gyilkos esetében, Dosztojevszkij úgy gondolta, ha végigkövetjük a morális kihívásokat, ez a megoldás nyújt igazi alternatívát. Másképpen megfogalmazva: választani kell az emberi büszkeség (mely racionalizálva a rosszat jónak nevezi) és az isteni kegyelem (mely átalakítva a rosszat a jó felé fordítja) között. A regény választás elé állít bennünket: világosság vagy sötétség, önmagunk vagy mások, hatalom vagy szánalom, racionalizálás vagy szenvedés. Természetesen semmi rossz nincs az énben, a hatalomban vagy az értelemben. Azt viszont meg kell értenünk, amire Dosztojevszkij tanít bennünket, hogy ezeket rosszul, etikában célokért is lehet használni. Raszkolnyikov bűnvallása által — Isten és az emberek előtt — megy keresztül etikai fejlődésen. Ez jelenti a vallásos ideál lényegét, de pszichológiai realitást is, sőt, az ilyen fajta megigazulás társadalmi szükségszerűség is, amennyiben megfelelő kapcsolatrendszerre és erkölcsi tiszteletre van igény a társadalomban.

Dosztojevszkij bemutatja, hogy a normális erkölcsiség felcserélése és a dolgok újrarendezésének vágya azon alapszik, hogy magunkat akarjuk Isten helyébe tenni. Az ilyen vallásos nárcizmus káoszhoz vezet. A társadalmi, pszichológiai és etikai kérdések mögött olyan teológiai kérdések állnak, mint az ember istenképűsége, az élet értelme, a jó és rossz közötü szabad választás, Isten kegyelmének és bocsánatának hatalma az új szív teremtésére és arra, hogy új társa1 Lásd továbbá Konstantin Mochulsky, XIII.fej. ’Crime and Punishment’, in

Dostoevsky: His IJfe and Work, angolra fordította: Michael A. Minihan (Princeton University Press, 1967).